Page 231 - A sírból üdvözöl

Most mégis oda igyekezett, ugyanis Samantha közölte vele, hogy amint tud,
menjen a számítógép szobába, mert van valami, amit feltétlenül látnia kell.
Az iroda elé érve futólag kopogott csak, és nem is várta meg a választ,
csak azonnal kinyitotta az ajtót.
A fény sokkal erősebb volt, mint a folyosón, így Paulnak kellett pár
másodperc, míg a szeme hozzászokott az erőteljes világításhoz. Az iroda nagy
volt; talán a legnagyobb helyiség az egész épületben. A gondosan elrendezett
asztalokon kisebb-nagyobb képernyőjű számítógépek kaptak helyet,
mindegyiket por lepte, jelezve, hogy nemigen voltak használóik. Az irodai
székeket mind egytől egyig gondosan betolták, így a terem olyan volt, mintha
évekig senki nem tette volna be a lábát.
Az egyik nagy képernyőjű számítógépnél Samantha ült, mögötte pedig
Stewart Ward állt, Paul társa. A kezét összekulcsolta a hátánál, és egy kissé
előredőlt, miközben meredten a monitorra szegezte a tekintetét. Magas volt,
és ahogy lehajolt, sötét tincsek hullottak a korához képest fiatalabbnak
mutatkozó arcába.
Pault meglepte, hogy őt is itt látja.
Az érkezésére mindketten felkapták a fejüket, és Paul végre láthatta a
vészjósló tekintetüket, valamint az aggodalmas arcukat. Ettől már neki is
összeszorult a gyomra, de nem mutatta ki a feszültségét, csak zsebre dugott
kézzel odasétált hozzájuk. Egy rövid biccentéssel köszönt a húgának, majd
kezet fogott a barátjával, de azon nyomban el is húzta a kezét, ahogy a férfi
meleg keze hozzáért az övéhez. Nem igazán szívlelte a testi közelséget, és ezt
Stewart meg is értette.
– Mit akartál mutatni?
Samantha ujjai szélsebesen jártak a billentyűzeten, Paul követni is alig
tudta a szemével.
– Van valami, aminek nem igazán fogsz örülni – kezdte a nő, és lopva
rápillantott a bátyjára, figyelve annak reakcióját, ám a férfi nyugodtnak tűnt.
Mindig is jól viselte az álarcait. – Találtam valami érdekeset, amit jobb, ha a
saját szemeddel nézel meg. – Azzal felállt, és átadta a helyét. Paul sietve
lehuppant a kényelmes irodai székre. - Elkértem a könyvtár biztonsági
kameráit. Biztos, ami biztos alapon tudni akartam, mi történt pontosan.
Párszor újranéztük Stewarttal, de nem találtunk semmi olyat... Aztán
ráközelítettem az arcokra is. Nem valami jó a minőség, de megpróbáltam
kihozni belőle a legtöbbet, és találtam valamit.

229