Page 235 - A sírból üdvözöl

bátyjához. Nem riasztotta meg, hogy az sokkal magasabb volt nála, csak
elszántan bámult az arcába. – Talán te vagy a vak, Paul, nem pedig én! Nem
látod, mekkora hatalma van annak az embernek? Nem látod, mennyi
emberre terjed ki? Ha nyíltan meg akarod gyanúsítani, akkor neked véged!
Akkor nem lesznek ilyen gyermeteg próbálkozásai, hanem akkor tényleg
megtesz mindent, hogy eltávolítson! És egyébként is, még mindig amellett
vagyok, hogy nem biztos, hogy ő tette. Ő nem bánik lekicsinylően az
ellenfeleivel. Ha valaki zavarja, azt tényleg elteszi láb alól, te pedig nagyon is
szúrod a szemét. Ne hidd, hogy nem akar a koporsódban tudni, de nem
hinném, hogy ilyen gyermeteg lélekkel próbálkozna megölni. Ez valaki más
lehet, Paul...
Csend telepedett a helyiségre. Samantha olyan közel állt a bátyjához,
hogy majdnem összeért az orruk. Idegesen harapdálta az ajkát, miközben
azon fohászkodott, hogy a férfi higgyen neki, ám nem ezt olvasta ki a
szeméből, ami miatt még inkább csalódottá vált, és egyre dühösebb lett. Paul
hajthatatlan volt, mint mindig, és ezt a húga gyűlölte benne.
– Szóval őt véded – szólalt meg hosszas hallgatás után a nyomozó. –
Képes vagy védeni azt a rohadékot.
– Mi? Én nem...
– Dehogynem. Véded őt, a hírnevét, a hatalmát... Nem vagy képes azt
sem belátni, hogy mi az igazság.
– Én csak téged próbállak védeni, az ég szerelmére! – rázta meg a fejét a
nő. – Féltelek, Paul! Nem akarom, hogy meggondolatlan dolgokat tegyél, és
nem akarom azt se, hogy felbolygasd a látszólagos békét az őrsön.
– Azt hiszem, ebben egyetértek – szólalt meg Stewart is, és felváltva
nézett a testvérpárra, azonban a nyomozó durván ráförmedt:
– Fogd be! – Visszafordult a húgához, és összevonta a szemöldökét. –
Békét? Látsz te itt békét, Sam? Látsz te itt ilyet?! Itt már régóta nincs béke, és
talán soha nem is lesz. Ez egy romlott világ, hozzá kellene szokj, hogy mi
olyan igazságot szolgáltatunk, amit sokan hazugságnak is neveznek. Ráadásul
nem ismered olyan jól Wolfot, mint én, nem kell kioktatnod róla. Nem kell
megmondanod, milyen valójában, és azt se, hogy mit tegyek ez ügyben.
– Hatalmas hibát követsz el. Hatalmasabbat, mint gondolnád – kapta fel
a vizet hirtelen Samantha. – De, hát te mindig is forrófejű voltál, nem?
Gondoltál egyet, és megtetted, mert miért ne? Hiába is intelek óva, te úgyis

233