Page 233 - A sírból üdvözöl

azt, amit lát. Tehát a sejtései beigazolódtak.
– Ez... ő? - A szavak nehezen jöttek ki a szájából.
– Igen, ez ő. – A nő kelletlenül bólintott.
A felvétel folytatódott. David Wolf először megtorpant, majd elindult a
könyvtáros asztala felé. Röviden tanácskoztak a férfival, majd egy elsietett
kézfogás után eltűntek az egyik könyvespolc mögött. Nem sokkal később
David Wolf ismét megjelent, és sietős léptekkel elhagyta a könyvtár épületét,
a felvétel pedig megállt, és elölről kezdte az események bemutatását. –
Ezután történt a támadás. Szinte rögtön a távozása után...
Paul egy pillanatig meredten bámult a kijelzőre, fel kellett fognia a
látottakat.
– Tudtam. Tudtam, hogy ő tette.
A nyomozó érezte, amint a düh lassan végigjárja a testét. Úgy
hömpölygött benne, mint a forró láva, és csak arra várt, hogy kitörhessen, és
mindenkire rázúdíthassa vad mérgét.
Gondolhatta volna. Tudhatta volna, hogy David Wolf a felelős mindezért. Az
a pasas hetek óta keresztbe tett neki, foggal-körömmel harcolt ellene és a
Johnson-ügy ellen, és ezek szerint kitelt belőle az is, hogy mocskos
cselekedetekkel érje el azt, amit akart. Wolfnak fájt az, hogy kikaparták a
kezéből az ügyet, most pedig elhatározta, hogy bosszút áll. Paul sosem
gondolta volna, hogy a hatalmas David Wolf olyannyira lealacsonyodott,
hogy tehetetlenségéből és a vagyona iránti szeretetéből képes volt némi
csekély jutalom ellenében olcsó, szakmájukat nem értő embereket
felfogadni, hogy őt elintézhessék.
– Annyira tudtam! – sziszegte ökölbe szorított kézzel, és a monitorra
szegezte a tekintetét, amin újra és újra lejátszódott a biztonsági kamera
felvétele.
– Paul, nem! – vágott közbe hirtelen Samantha. – Nem tudhatsz biztosra
még semmit sem. Ez csak egy felvétel, ami annyit mutat, hogy David járt bent
a könyvtárban a támadás előtt, és beszélt az egyik elkövetővel. De mivel a
kamerák nem vesznek fel hangot, nem tudhatjuk biztosra, miről beszéltek.
Nem hallgattuk ki még egyik bérgyilkost sem...
– Nem érdekel, kihallgattátok-e őket vagy sem. Ez nekem éppen elég,
hogy tudjam az igazságot – felelte szárazon a nyomozó, és felállt a székről.

231