Page 229 - A sírból üdvözöl

Paul nem akart rendőr lenni. Nem akarta követni a családi hagyományt,
az apjára sem akart hasonlítani, és nehezen tűrte, ha valaki mindig hozzá
hasonlította őt. Mr. Harrisonnak még elnézte – az öreg valósággal rajongott
Edwardért – , de másnak már nem. Nem, hiszen más nem tudhatta, ki is volt
az apja, és mit tett a saját családjával. Paul még örült is neki, hogy évekkel
ezelőtt elhalálozott; elégedettség töltötte el, ahogy odaállt a koporsó elé,
odahajolt a holttesthez, és azt sziszegte: megérdemelted. És komolyan is
gondolta, ezért is távozott azonnal a szertartás után, és még csak át sem
ölelte a zokogó húgát, hogy megvigasztalhassa.
Edward Cooperre szinte mindenki azt mondta, milyen jó ember is volt.
Paul mégsem javította ki őket. Nem akarta lerombolni az apja magának
felépített hírnevét, hiszen akármennyire nem szerette, kihasználta
valamennyire. Olyan ügyekre csaphatott rá, amiket Mr. Harrison nemigen
adott oda másoknak, és amikkel nehezen, de megbirkózott, és sikeresen
elvégezte. Olyan vagy, mint az apád.
Ám még mindig, olyan sok év után is fortyogott benne az a düh, amit iránta
érzett. Edward alkohol iránti vágya néha túl sok volt a családjának, és
anyagilag teljesen tönkrementek, ám ezt a férfi tökéletesen palástolta némi
hitellel, amit csak alig tudtak visszafizetni. Nem beszélve arról a rengeteg
nőről, akivel Edward megcsalta az örök hűséget fogadó és azt betartó
feleségét. Meg azt a rengeteg csapást, amivel móresre tanította őt.
Edward ragaszkodott ahhoz, hogy a gyerekei a nyomdokaiba lépjenek.
Paul először nem akart. Ő más utat tervezett magának, nem akart az apja
mocskos hírnevében fürödni, nem akart ő lenni az őrsön az, akinek még a
nevét sem tudják, csak annyit, hogy ő bizony a híres Edward Cooper egyetlen
fia. Az elsőszülött gyereke, aki hűen az apja nyomdokaiba lép.
Aztán Paul végül hagyta az egészet. Belefáradt az ellenkezésbe, és úgy
döntött, hagyja, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. És hagyta is,
aminek meglett az eredménye. Néha azonban mégis csak azt kívánta, bárcsak
sose lett volna belőle rendőr, tekintve, hogy akadtak olyan ügyek, amiket
képtelen volt megoldani. Ám mindezek ellenére időközben sikerült
megszeretnie a munkáját is. Életének egyik nagy fénypontja pedig mégis
akkor volt, mikor az apja elutazott huzamosabb időre, és többet vissza sem
tért. Akkor örült először, hogy rendőr.
A rendőrség éjfélre szinte teljesen kiürült.
Csak páran maradtak, akik éjszakai műszakban dolgoztak, így ez kapóra jött

227