Page 224 - A sírból üdvözöl

tetszik neki a Játék, és élvezte a szenvedésedet. Folyton azt ismételte, hogy
nemsokára véget vet ennek, de nem értettük, mire gondol.
– Én... mi... ha hiszed, ha nem, élveztük, Naya – suttogta Sidony. – Úgy
fogtuk fel, mintha egy igazi játék lenne, mert részben az is volt. De a társaság
nagy része alkohol hatása alatt állt, egy csomóan betéptek, és ki tudja, mit
szívtak, így fokozódott a hangulat is. Nem akartuk abbahagyni, de mikor
összeestél, abba kellett volna. Elszaladt velünk a ló. Tudtuk, hogy semmi jóra
nem vezet ez az egész, mégis folytattuk, mégis megcsináltuk, és... egy percig
sem bántuk akkor. Senkinek nem fordult meg a fejében, hogy Emily és Robert
miért találta ki ezt egészet. Nem a szórakozás volt a lényeg, hanem... hanem,
hogy elveszítsd a babát. Robert nem akart elvenni feleségül, hiszen ott volt
neki Emily. Már akkor szakítani akart, miután teherbe ejtett, de a szülei... nos,
ellenezték mindezt. Ők akarták igazán, hogy elvegyen feleségül, miközben a
hátad mögött folyton Emilyvel volt, de ott úgy állította be, mintha egy régi
barátja lenne. Mi pedig... hittünk neki. Miért ne hittünk volna? Bíztunk is
Robertben, hogy nem csinál hülyeséget.
– De a Játék az hülyeség volt. Folytattuk, mert tetszett, folytattuk, mert
Robert azt mondta, muszáj. Nem hagyhatjuk abba, ha már itt tartunk...
Követtünk. Beleszaladtunk hátulról a kocsidba. Vihogtunk az ijedt
arckifejezéseden, aztán meg... Nem tudom, ki volt, Naya, hidd el, hogy
egyikünk sem tudja, ki ült abban az autóban, amelyik beléd szaladt, és
kilökött a sávból. Hiszen addigra rég eldurvult a Játék.
– Ahogy megláttuk a lángokat, és azt, ahogy te sikoltva vered az
ablakot, megijedtünk. Annyira féltünk, Naya, nem is hiszed el! Esküszöm, nem
ezt akartuk, nem tudtuk, hogy ez lesz a vége... Azok a... lángok, Istenem,
Naya, akkorák voltak! Soha életemben nem láttam olyan magasra csapó
lángokat, és soha nem láttam senkit, aki egy autóban égve sikoltozna. Fel
sem tudtam fogni, mi történt, mert Robert kiadta a parancsot, hogy húzzunk
el onnan, még mielőtt a mentősök, vagy a zsaruk megérkeznének. Rendesen
megijedtünk, nem tudtuk, mit csináljunk, így engedelmeskedtünk az
utasításnak, és elhajtottunk onnan. Mindenki kikészült, esélyünk se volt
felfogni, hogy te ott égsz abban az autóban, a babáddal együtt, mi pedig
nemhogy segítenénk, hanem egyszerűen elmenekülünk, és otthagyunk, hogy
meghalj...
– Egy elhagyatott telepre mentünk, a város végén. Mindenki kiszállt a
kocsiból, és hirtelen mintha mínusz alá szaladt volna a hőmérséklet. Olyanok

222