Page 223 - A sírból üdvözöl

csak... használtunk pár cuccot, de megkaptuk az egyik kocsit. Ott volt Brian is,
tudod, és... hívta az öccsét, Michaelt, mert ő nemrég tanult vezetni, és kapott
egy kocsit. Aztán Samuel és Hannah még hívták a testvéreiket, akik tudtak
vezetni, és józanok is voltak, bár annyira, hogy a volán mögé üljünk. Michael
kocsijával együtt Emily szerint éppen elegen voltunk. Elosztottak minket, hogy
minden autóra jussunk páran, aztán kezdetét vette a Játék. Oltári nagy
hülyeség volt, érted, Naya?! Egy fiatal, terhes lányt akarunk ijesztgetni, mert
betéptünk, és mert kurva jó ötletnek tűnt... Annyira szégyellem magam...
Nem kellett volna beleegyeznem, nem kellett volna beülnöm a kocsiba, és
végignéznem, amint te... nos... Zac?
Sidony sírva pillantott a vőlegényére; a férfi elhúzta a száját.
– Én vezettem. Telefonon értekeztünk, és Robert a szájunkba rágta, mit kell
tennünk. Az egész azzal vette kezdetét, hogy felhívott téged, hogy gyere érte
autóval. Azt akarta, hogy kövessünk, és ott legyünk a nyomodba, ha
lehetséges, mindegyik oldalról. Robert volt a szürke Audival, a többiek már
nem tudom, melyik kocsiba szálltak be, közben úgyis cserélgettünk. Üzenetet
kaptunk arról, hogy elindultál, és a nyomodba szegődtünk. Kurvára élvezetes
volt mindenki számára, ahogy néztük, amint te riadtan kapkodod a fejed, és
remegve veszed fel a telefonhívásokat. A fenyegetések Jake ötletei voltak, és
Brian beszélt. Teljesen elváltoztatta a hangját, hogy minél mélyebb és
szigorúbb legyen. Alig tudta visszafogni magát, hogy ne röhögjön közbe.
Aztán megálltál a parkolóban, mi pedig végig a nyomodba voltunk. Néztük,
amint a telefont szorongatod, és sírsz. Arra gondoltunk, hogy milyen
megkönnyebbülés lesz majd neked, amikor kiderül, hogy ez csak egy Játék.
– Robert azt javasolta, mikor megérkeztél, és kiszálltál a munkahelye
előtt, hogy szálljunk ki mi is a kocsiból, és ijesztgessünk. Thomas hátulról rád
ugrott, majd elszaladt. Ezzel kezdtük az egészet. Aztán sorra kiszálltak a
többiek is, és elbújtak a parkban. Robert odacsalt, mi pedig vigyorogtunk, és
vártuk, mikor érsz közelebb. Valamelyikünk folyton elszaladt a hátad mögött.
Tudtuk, hogy a sötétben úgysem ismered fel. Aztán a nevedet suttogtuk, és
zajt csaptunk, hogy úgy tűnjön, mintha valaki pont utánad szaglászna. Ám
amikor térdre estél, és a hasadat fogtad, kicsit megijedtünk, de Robert azt
mondta, ha nem folytatjuk, oda az egész, és megbánjuk, amiért elcsesztük a
Játékot. Nem kell félteni, sem téged, sem a babát, jól vagytok, és játszunk, ha
már itt vagyunk. Emily volt a másik játékvezető; látszott rajta, mennyire

221