Page 218 - A sírból üdvözöl

halálról elmélkedett, a többiek a gyógyulási esélyeit fontolgatták, és Naya
dühös volt rájuk, amiért nem hagyják belefulladni a poklába.
Csakhogy a vérbeli Narrowayek túlélők voltak. Nayának is annak kellett
lennie, ha már a fia nem volt az. Benne talán több volt a Griffitsek véréből, és
ezért halt meg. A Griffitsek árulók, gyengék és életképtelenek voltak,
Sebastiannak pedig mindezt kellett örökölnie kellett, az akaratától
függetlenül. Naya pedig dühös volt ezért, és tudta, hogy ha magáért nem is,
azért a rohadt névért élnie kellett. Muszáj volt. Ha magát már nem is, az
apját boldoggá kellett tennie.
– Látogatói érkeztek, Ms. Narroway. – Az ápolónő hangja kizökkentette
őt a gondolataiból. – Szeretné, hogy beengedjem őket?
– Mi? – Naya meglepődött. Az apján kívül senki nem látogatta még meg
a baleset óta, éppen ezért is érte váratlanul a dolog. Végigmérte a vékonyka,
alacsony ápolónőt, és zavartan bólintott. – P-persze. Beengedheti.
Az ápolónő mosolygott, de a mosolya sokkal inkább szánalmas és
sajnálkozó volt, mintsem boldog.
Hosszúnak tűnő percek teltek el, míg kinyílt az ajtó, és megjelentek a
látogatók. Naya alig kapott levegőt, ahogy meglátta, kik azok, és úgy érezte,
mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívéről. A megkönnyebbülés
kellemesen szaladt végig a testén, ahogy végre viszont láthatta a két legjobb
barátját.
Zac és Sidony volt az.
Sidony ugyanúgy festett, mint mindig; egyszerűen csodálatos volt, olyannyira,
hogy már-már a tökéletesség határvonalát súrolta. Göndör, szőke haja lazán
omlott a vállára, olykor még a vakítóan kék szemébe is belekandikált egy-egy
óvatlan tincs, amit aztán hanyagul a füle mögé simított. Az arca barátságos
volt, a mosolya kedves és sokatmondó, úgy nézett ki, mint aki most lépett
volna ki egy magazin címlapjáról.
Fehér, térdig érő nyári ruhát viselt, ami kiadta nőies idomait. Naya halvány
szívásnyomot vélt felfedezni a nyakánál, amit alapozóval próbált fedni;
sikertelenül.
Mögötte Zac állt, ő is csodásan festett a kockás flanelingébe és fekete
farmerébe. Az egyik kezét zsebre vágta, a másikkal finoman végigsimított a
barátnője hátán, aki alig észrevehetően megborzongott az érintésétől.
Három évvel idősebb volt Sidonynél, és meglehetősen jóképűnek tűnt,
legalábbis Naya számára. Az arckifejezése barátságos volt, a vonásai

216