Page 216 - A sírból üdvözöl

– Eléggé – mormolta a nő. Megalázva érezte magát, hiszen nem lett
volna szabad kimutatnia a fájdalmát. A Narrowayek nem mutatják ki, ha
valami fáj. Se kívül, se legbelül. Megértetted, Naya? Ha fáj, hát csendesen
fájjon!
Paul morgott valamit az orra alatt, Naya nem hallotta tisztán, de mintha
valami káromkodásszerűség lett volna.
A férfi elhúzta a száját, az arca dühtől vonaglott, ahogy megfogta Naya
blúzának szegélyét.
– Szabad? – kérdezte, mire a nő kelletlenül bólintott. Óvatosan emelte fel a
ruhadarabot, egészen addig, míg elő nem került az oldalán tündöklő szintén
kék-zöld folt. Olyan volt, mintha csak egy adag festék borult volna rá. –
Gondolom, ez is eléggé fáj. Igaz, nem olyan vészesek, mint gondoltam, de
megmarad a nyomuk pár hónapig, és a fájdalmat sem kell majd nélkülöznie.
Örülhet, hogy egy ennyivel megúszta, és nem tört el valamije.
A nyomozó ujjai hűvösek voltak, ahogy végigsimították a sebet, és Naya
ismét felszisszent. Összeszorított szemmel tűrte a férfi érintését, majd amint
Paul felegyenesedett, zavartan húzta vissza a nadrágját, és megigazította a
blúzát. Érezte, hogy az arca akaratlanul is elvörösödik, és a bőre égni kezdett
ott, ahol a férfi megérintette. Kapkodva vette a levegőt, és várakozóan
ránézett a nyomozóra, aki hátat fordított neki, így csak a széles vállait
láthatta.
– Most dühös, igaz?
– Igen, az vagyok, ha ennyire érdekli. Talán nyugodtnak tudja érezni
magát azután, hogy valakik az életünkre törtek?
– Nem, nem vagyok nyugodt... Félek – vallotta be, és ő is meglepődött
ezen a vallomáson, hiszen sosem félt. Naya Narroway sosem félt semmitől
sem, most pedig mégis sikerült megijednie. Valaki, vagy valakik holtan
akarják őt látni Paullal együtt. Ez pedig megrettentette őt, hiszen nem volt
erre felkészülve. Nem, ennek nem így kellene történnie! Itt valami hibádzik,
és Naya ebben tisztában is volt, csak azt nem tudta, mi az, ami rosszul
működik a rendszerében. Valaki belepiszkált, és elérte, hogy ő féljen. Hogy
egy Narroway megrettenjen. Pedig a Narrowayek bátrak. A félelem a
gyengéknek való, Naya. Félsz? Akkor gyenge vagy. Akkor halott vagy, mert
nem élhetsz egy olyan világba, ami a bátraké!
– Jól is teszi. Ha eddig megfogadta volna a tanácsomat, akkor ez nem
történt volna meg; nem rángatták volna bele az ügyeimbe.

214