Page 211 - A sírból üdvözöl

megszakadt a szíve. Közelebb húzta a mellkasához, és megérintette az egyik
ujjával az arcocskáját. Óvatosan simított végig a puha bőrén. Hideg volt,
majdhogynem jeges; nyoma sem volt benne az életnek.
Nayának csillogott a szeme könnyektől, ahogy ránézett a fiára. Olyan kis
édes volt! Az ő kisfia! Csakis az övé, senki másé... Robert meg sem érdemelte
volna, ő semmiféle árat nem fizetett érte, hiszen már nem is érdekelte a saját
gyereke.
Naya büszke volt nemcsak magára, hanem a kis csöppségre is, amely szépen
lassan kifejlődött a szíve alatt. Nem tudta elfojtani a mosolyát, sem pedig a
könnyeit, ahogy ránézett az apjára.
– Apa – mondta, de elakadt a lélegzete. – A... a kisbabám... az én kisbabám,
apa...
James mosolygott. Az arcán leplezett fájdalom suhant végig. Nem
akarta kimutatni az érzelmeit; nem akarta, hogy a lánya észrevegye a dühtől
reszkető kezeit.
– Olyan... mintha... mintha csak aludna... – Naya akadozva beszélt. – Az én
kisfiam! – Most már lefolytak a könnyei az arcán, és a baba arcára
cseppentek. Már nem érezhette az édesanyja forró könnyeit. Magához
szorította a kisbabát, hogy felmelegíthesse a hideg testét, mint ahogy nap,
mint nap melegítette őt az anyai szeretetével, amíg a pocakjában volt. – A
kisbabám! – Az üvöltés zokogásba fulladt, ahogy Naya teljes erejéből
magához szorította a pici testet. – Az egyetlen kisfiam!
Már nem látott semmit, forgott vele a világ. Nem akart mást, csak azt,
hogy Sebastian felébredjen az álmából, mert biztos csak aludt, nem? Csak
aludt, és nem halt meg... Ezek az okosok... ezek a kibaszottul okosnak képzelő
orvosok nem tudnak semmit! Hiszen a fia él! Fel fog kelni, sírni fog, követelni
fogja az anyukáját, aki itt lesz mellette, hogy táplálja és szeresse őt az utolsó
percig. Az orvosok nem tudják, hogy alszik, ők nem tudnak semmit! Hazudtak
neki! Hazugok! Itt mindenki hazudik neki... senki nem tud semmit... Igenis él a
babája, csak most alszik, és nem sír, és kicsit lehet, hogy beteg, azért alszik
olyan sokat, és lehet, hogy nemsokára felkel, aztán meg... meg lehet, hogy
kapkodni fog az ökleivel az ég felé. Aztán Naya hazaviszi őt, a kisfiát, a szeme
fényét, az egyetlenét, James Narroway unokáját, aki vérbeli Narroway, és
semmi köze a Griffitsekhez. Soha nem is lesz. Ő pedig meg fogja mondani
ezeknek az ostobáknak, hogy többé nem vehetik el a fiát. Sebastian az övé, és
senki másé!

209