Page 210 - A sírból üdvözöl

Hosszasan nézett a férfi arcára. – Tudom, hogy nehéz feldolgozni mindazt,
ami magával történt, hiszen egy gyermek halála hatalmas veszteség egy
édesanya számára. Azok a nők számára, akik megszülik a gyermeküket, de
nem volt alkalmuk még látni, élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy
megnézhetik a gyermeküket, még mielőtt... khm, sor kerülne a temetésre.
Szóval, ha gondolja, megmutathatom a kisbabáját.
Nayának elakadt a lélegzete.
Van egy lehetősége, hogy lássa a babáját. Megnézheti az arcát, a kezét, a
lábát, érezheti a bőrének puhaságát...
Akarta. Olyan nagyon akarta ezt, mint még soha semmit. Még akkor is, ha
tudta, hogy össze fog roppanni a fájdalom súlya alatt, de ebben a pillanatban
nem érdekelte semmi más, csak Sebastian.
Jamesre nézett egy pillanatra, majd ismét az orvos felé fordult.
– Láthatom... a kisbabámat? – suttogta könnyektől csillogó szemmel.
– Ha szeretné.
– I-igen... Istenem, hát persze, hogy szeretném!
A férfi komoly arccal bólintott, majd hangtalanul kiment a szobából.
Nem sokkal később egy ápolóval tért vissza, aki a karjában tartott egy fehér
lepedőbe burkolt testet.
Nayának épp csak annyira tellett, hogy valamennyire felüljön, hiszen a
mozgásban akadályozták az infúziós csövek, meg mindenféle orvosi eszköz,
nem beszélve a gipszbe burkolt lábairól.
– Biztos, hogy szeretné látni? – Az ápolónő hangja halk volt és
meglehetősen bizonytalan. Rosszallóan nézett a főorvosra; látszólag nem
tetszett neki az, hogy a férfi egy lehetőséget ad a gyermeküket elvesztett
édesanyáknak.
Ám végül mégis odalépett az ágy mellé, és óvatosan a karjaiba adta a halott
kisbabát.
Naya úgy vette el, mintha az lenne a világ legtörékenyebb dolga.
Vigyázva tartotta, mintha még mindig élt volna; a hátát fogta, a lábai és a
feje a karján pihent. Olyan apró volt, te jó ég! Olyan kicsi, olyan ártatlan,
olyan csodálatos, gyönyörű, szép... Hihetetlen.
Az arca hamuszürke volt. A szeme csukva, a szája egy vonallá préselődött,
tökéletesen olyan volt, mintha nemrég aludt volna el az édesanyja karjában,
az életet adó anyatejjel teli pocakkal.
Nem mozdult. A teste olyan merev volt és egyenes, hogy Nayának majd'

208