Page 214 - A sírból üdvözöl

nekem pedig meg kellett volna védenem. Egyébként is, ha már itt tartunk,
mit képzelt, amikor a fegyver után vetette magát? Azt hitte, le tudja lőni a
pasast?
– Le tudtam volna lőni, ha lett volna rá lehetőségem – felelte szárazon
Naya.
– Kötve hiszem. Úgy tartotta azt a fegyvert, mintha játékszer lenne.
Következőleg ne próbálkozzon ilyen elvetemült dolgokkal.
Naya ökölbe szorította a kezét, de nem szólalt meg. Nem akarta elszólni
magát, pedig hajlamos lett volna kibökni az igazságot, miszerint ő igen is
tudja használni a pisztolyt, hiszen az apja megtanította rá. James Narroway
rengeteg mindent megtanított neki... Lehajtotta a fejét, és nem nézett a
nyomozóra.
– Bekísérem – mondta végül Paul, azzal meg sem várva a választ kivágta
az ajtót, és már kint is volt. A nő nem ellenkezett, így betámogatta a házba,
majd leültette az egyik konyhai székre, és úgy tornyosult feléje, mintha
védelmezni akarná a külső csapásoktól. Az arca merev volt, ahogy végigmérte
a nőt, majd csak ennyit mondott: – Vetkőzzön le.
– Micsoda? – lepődött meg a pszichológus, és elkerekedett szemekkel
pislogott fel a nyomozóra. A szíve őrült tempóban kezdett el dobogni, ahogy
belenézett Paul sötét szemébe, és a rossz gondolatok örvényként ragadta el
az elméjét. Habár tudta, hogy a férfi egyáltalán nem azzal a szándékkal
mondta, amire ő ebben a pillanatban gondolt, mégis megborzongott tőle.
– Azt mondta, az oldalát és a combját rúgták meg, nem? – ráncolta a
homlokát Paul. – Vesse le a nadrágját és a pólóját, hogy lássam a sebeket. – A
hangja határozott volt, már-már parancsszerű.
– Minden rendben van. Jól vagyok – ellenkezett Naya. Nem szívesen
teljesítette volna a kérést, annak ellenére, hogy mindene fájt. Mégsem akart
itt és most levetkőzni a nyomozó előtt, főleg nem fehérneműre, csakis azért,
hogy az láthasson pár kék-zöld foltot.
– Én nem ezt látom. Most pedig vetkőzzön le!
– Jól vagyok! – ismételte hangsúlyosan Naya, és már kezdett elege lenni.
Nem állt szándékában megmutatni a sebeit, egyedül is el tudja látni őket. –
Semmi szükség erre, elhiheti. Egyébként saját maga miatt nem aggódik? Csak
mert engem is összekent a vérével.

212