Page 215 - A sírból üdvözöl

Paul elhúzta a száját, és a kezét a karján húzódó sebre tapasztotta, ám a
vér utat talált az ujjai között, és először megszínezte a sötétkék inget, aztán a
padlót. Mit sem törődve a nadrágjába törölte a véres kezét.
– Viseltem már el ennél nagyobb fájdalmat is – morogta. – És ne kelljen
harmadszorra is elismételnem azt, amit az előbb mondtam! Vagy esetleg
kórházba akar menni? Azt mondta, nem szívleli azt a helyet, pedig csak, mert
tíz perc, és ott vagyunk. Higgye el, dr. Morgan nem fog örülni, ha megint látja
magát, és én se, ha el kell vinnem oda. Tehát húzza le a nadrágját, és lássam
azokat a sebeket.
Naya ettől összerezzent. Nem, semmiképp se akart kórházba menni,
sőt, soha többé nem akart belépni abba az épületbe. Ám most választania
kellett; vagy elmegy dr. Morganhez, azzal a tudattal, hogy az orvos nagy
valószínűséggel bent fogja tartani még pár napig, vagy itt és most levetkőzik
Paul Cooper előtt, hogy az megnézhesse a sebeit. Egyik sem kedvezett neki
igazán, ám az utóbbit még inkább közelebb érezte magához, mint az előbbit.
Kelletlenül állt fel, és hosszasan nézett a nyomozóra, aki bólintott, jelezve,
hogy helyes döntés, és várja, hogy láthassa már azokat a sebeket.
Naya már rég elfelejtette, milyen fehérneműt is vett fel aznap; nem
akart ennél kínosabb helyzetbe kerülni. A keze remegett, ahogy óvatosan
kigombolta a fekete nadrágot, és a szíve olyan őrülten dobogott a
mellkasában, mint még soha. Mintha ki akart volna törni onnan, hogy
szabadjára engedje a zavaros érzelmeit, amik eddig titkon, a lelke legmélyén
pihentek.
– Egyáltalán nem vészesek, csak pár rúgás volt az egész... – motyogta, mire
Paul arca megvonaglott, és látszott rajta, hogy nem igazán szeretné
megismételni a kérésszerű parancsát.
– Meghiszem azt – horkantotta szkeptikusan.
Naya a szája szélét rágva csúsztatta le a farmerét, és igyekezett
palástolni a fájdalmát, amikor a ruhadarab a sebéhez ért. Zavartan nézett
végig a lábán, és szemügyre vette a combján levő hatalmas kék-zöld foltot,
majd fintorogva fordult el. A nő rúgása valóban erőteljes volt, és ezek szerint
a nyoma látszani fog még jó pár napig.
A tekintete lassan Paulra siklott. A férfi felvont szemöldökkel méregette,
majd leguggolt, és az ujjával finoman megérintette a sebet. A pszichológus
hiába is akarta visszafojtani, felszisszent.
– Nagyon fáj? – A nyomozó hangja aggodalmas volt.

213