Page 207 - A sírból üdvözöl

lánya szégyent hoz a Narroway névre. Küzdenie kellene az életéért, mert az
apja erre tanította, mert a Narrowayek nemcsak túlélők voltak, hanem
okosak, ravaszak és jó ellenfelek is.
Naya hirtelen kapott a kést tartó kézhez, de olyannyira, hogy a másiknak
reagálni sem volt ideje. Aztán megfordult, és egyetlen jól berögzült
mozdulattal kisodorta a lábait a nő alól, aki erre sikoltva borult a könyvek
közé, és a feje hangosan koppant a könyvespolc oldalán.
Levegőt kapkodva hátrált, és sietve behúzódott az egyik asztal mögé, ami
még nem borult fel a hadakozásban. Sikolyok hangzottak fel, utána egy újabb
lövés. Teljes káosz uralkodott.
Aztán megérezte, hogy valaki karon ragadja, és elhúzza onnan, még
mielőtt egy másik könyvespolc is ráborult volna.
– Eresszen! – kiáltotta Naya, és már ütésre készült.
– Csak én vagyok az. – Samantha hangja meglehetősen nyugodt volt a
helyzethez mérten, és sietve arrébb vonszolta őt a karjától fogva.
– De...
– Már itt vannak a többiek – mondta. – Elkapják azt a gazfickót és
Paulnak se lesz semmi baja. Most már minden rendben lesz, meglátja.
Naya ebben a pillanatban gondolkodni sem tudott. Túlságosan ijedt
volt, és a térdei is remegtek; alig bírt állva maradni. A gerince és az oldala
sajgott az ütéstől, nem beszélve a sebéről, ami még mindig meglehetősen
égett. A hasára tapasztotta a kezét, és egy nyögéssel előregörnyedt.
Legszívesebben hányt volna, de a gyomra üres volt.
Samantha szorosan fogta a karját, egy pillanatra sem engedte el, és segített
neki leülni a földre, a fal mellé. Naya a hűvös falnak vetette a hátát, felhúzta
a lábát, és zihálva átkarolta a térdét. Be kellett volna vennie a gyógyszereit,
tudta jól, hogy nem kellene elhalasztania őket, de mégis megtette. Most
pedig tessék, ismét rosszul van, erre pedig a sokkhatás, ami érte, rátett egy
lapáttal.
Hangokat hallott maga körül, de nem volt képes felfogni a szavakat.
Megérezte, hogy valami hűvös ér a kezéhez, és az ajkához emelte a poharat,
majd nagyot kortyolt a vízből.
– Sokkot kapott – hallotta Samantha aggódó hangját. – Nemsokára rendbe
jön.

205