Page 203 - A sírból üdvözöl
P. 203

Naya megdermedt.
         – Ki van a hátamnál? – kérdezte, és érezte, hogy megfagy az ereiben a vér.
             – Egy férfi áll az egyik polcnál, az egyik kezében egy könyvet, a másikban
         pedig egy pisztolyt tart. Az előbb felváltva célzott rám és magára, most pedig
         a fegyver csöve egyenesen magára céloz.
             – Micsoda? – sipított fel a pszichológus.
             – Halkabban! – sziszegte a nyomozó. – Csak ne pánikoljon, az ront a
         helyzeten. Maradjon nyugton, és tegyen úgy, mintha mi sem történne. –
         Naya közbe akart szólni, de Paul előrenyúlt, és megragadta a karját. –
         Figyeljen ide! El fogok számolni háromig, és háromra a földre veti magát,
         megértette?
             – De...
             – Csak nyugalom, Naya, koncentráljon! Menni fog? Háromra le tudja
         vetni magát a földre?
             – I-igen, azt hiszem... – A nő egész testében remegni kezdett.
             – Próbáljon megnyugodni. Nem esik majd bántódása, amíg én itt
         vagyok, rendben? Nem hagyom, hogy ugyanaz megtörténjen, mint nemrég. –
         Paul hangja gyengéd volt, Naya még sosem hallotta így beszélni. Aprót
         bólintott, de közben érezte, hogy majd' szétveti a feszültség. Volt valaki a
         háta mögött, aki egy pisztolyt tartott a kezében, és pont rá célzott! Ha kap a
         hátába egy lövést, akkor minden veszve van, főleg, ha rossz helyen kapja el a
         lövedék. De ez még a jobbik eset. Ha nem sikerül lebuknia a földre, akár fejbe
         is lőhetik, és akkor biztos meghal.
             Az egész teste megfeszült a várakozásban. Visszafojtotta a lélegzetét, és
         belenézett Paul szemébe. A férfi tekintete idegességet és aggodalmat
         tükrözött. Elhúzta a kezét, és megmarkolta az asztalt, de olyan erővel, hogy
         az ujjbegyei elfehéredtek.
         A könyvtár többi részében zajlott az élet, Naya mégis csak hangfoszlányokat
         hallott. Eszébe jutott, hogy vajon nem-e járna jobban, ha felpattanna, és
         segítséget kiáltozva elrohanna, mintsem itt üljön, a biztos halálra vagy a
         menekülésre várva. Nem tudta, van-e értelme megbízni a nyomozóban, de
         úgy érezte, ebben a pillanatban nincs más választása.
         A köztük beálló csend már-már fojtogató volt, ám ekkor Naya meghallott
         valamit; egy halk kattanás volt az, ami jelezte, hogy kibiztosították a fegyvert.




                                                                           201
   198   199   200   201   202   203   204   205   206   207   208