Page 202 - A sírból üdvözöl
P. 202

találtak nyomokat, de most rendelkezésükre áll néhány női parókából
        származó hajszál. Megkérdezhetem a színüket?
             – Szőke – felelte Paul. – De én is kérdezhetek valamit?
             – Csak rajta – biccentett a nő.
             – Mit kezd maga ennyi információval? Kiszolgáltatja a sajtónak busás
        fizetség reményében? Csak mert legutóbb mintha azt említette volna, hogy
        egy páciensének segít.
             Naya összepréselte az ajkát. Egy újabb vércsepp hullott a padlóra a
        tenyeréből, ahogy a körme a sebbe vájt. Paul sokkal okosabb volt, mint
        amilyennek mutatta magát. Nem csak neki, hanem a nyomozónak is voltak
        jól irányzott kérdései.
        – Azt is csinálom, segíteni próbálok neki. A sajtóhoz semmi közöm.
             – Reméltem is. Csupán nem értem, hogy ezzel... hogyan segít egy
        kislánynak.
             – Szeretnék... – Naya lehunyta a szemét egy pillanatra, és nagyot
        nyelt. Hazudj, hazudj, hazudj! – Szeretnék segíteni, hogy megtalálják a
        gyilkost. Hátha én is hozzá tudnék járulni a nyomozáshoz, ha többet tudok. Ki
        akarom deríteni, ki volt képes ilyen brutálisan megölni egy gyereket az
        anyjával együtt, hogy Anja, a páciensem végre megnyugodhasson, és az
        ügynek is vége legyen, érti már? Tudom, mennyi pénzt ajánl fel a sajtó egy
        ilyen ügyben szolgált információkért, amikre a vevők is kapóak lennének, de
        engem nem érdekel a pénz. Csak segíteni akarok, ennyi az egész...
             Paul Cooper hosszasan, és egyben meglepetten nézett rá. Aztán
        kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, ám azon nyomban össze is csukta,
        mintha meggondolta volna magát.
        Hirtelen kiegyenesedett, miközben összevonta a szemöldökét, és felváltva
        nézett Nayára és a nő háta mögé. A teste megfeszült, a halántékánál vadul
        lüktetni kezdett egy ér.
             – Mi a baj? – kérdezte meglepetten Naya, ahogy a férfi arcát fürkészte.
        Még sosem látta ennyire feszültnek és idegesnek. Olyan volt, mint egy jól
        képzett vadászkutya, aki szagot fogott, és most figyel, merre is lehet az
        áldozata.
             – Figyeljen rám, Naya – hajol előre hirtelen a nyomozó, és suttogóra
        fogta a hangját. A tekintetében aggodalom tükröződött. – Maga nem
        láthatja, mert pont háttal van neki... Ne! Nehogy megforduljon!


        200
   197   198   199   200   201   202   203   204   205   206   207