Page 198 - A sírból üdvözöl

apja keze által, hogy aztán a pokol bugyraiban égjenek tovább. Azt akarta,
hogy mindenki meghaljon, akik őt valaha is bántották; mindenkinek
bűnhődnie kell, amiért így elbántak vele. Amiért megölték a gyermekét.
Az apjába kapaszkodott, és a mellkasába temette az arcát.
– Megölök mindenkit, aki valaha bántott, Naya. Esküszöm, többet nem
engedem, hogy szenvedj valaki más miatt. Nem hagyom, hogy többé
bántsanak. Soha többé – suttogta James Narroway, és érezte, hogy a bosszú
gondolatától kellemes bizsergés szalad végig a testén. Hányszor is érezte ezt?

* * *

– Szóval? Találtak valamilyen nyomot a Johnson-üggyel kapcsolatban? –
Naya hosszasan nézett a nyomozóra, aki maga elé meredve gondolkodott.
– Ha nem tudná, nem kérdezné – mondta végül. – Úgy látom, Samantha
sokkal többet elárult, mint kellett volna.
– Nem szükséges a húgát hibáztatnia. Csupán arra a kérdésre válaszolt,
amit feltettem, miszerint miért volt olyan elfoglalt. – Paul megforgatta a
szemét. Látszott rajta, hogy semmi kedve ehhez a beszélgetéshez, és csakis
kényszerből teszi. Amolyan üzletet az üzletért dolog miatt. – De én egyenes
válaszokra gondoltam, Paul.
Ahogy Naya kimondta a férfi nevét, egyre gyorsabban kezdett verni a
szíve.
Paul felpillantott.
– Igen, találtunk.
– Szabad megkérdeznem, hogy mit?
A nyomozó körbepislogott, mintha attól félne, kihallgatják, de az
olvasóterem továbbra is üres volt.
– Hajszálakat – fogta azért suttogóra a hangját. – Hajszálakat találtunk,
amikor újra átvizsgáltuk a házat. Nem Martháé volt, se nem Clarityé, se nem
pedig Harryé. Egy paróka hajszálai voltak.
– Érdekes nyom. Milyen következtetést vont le ebből?
– A hajszálak hosszúságát tekintve egyformák, egyszínűek, és
ugyanolyan gyártmányúak. Nincs rajtuk semmiféle ujjlenyomat, de

196