Page 200 - A sírból üdvözöl
P. 200

is egy nyom, és ez a lényeg. Ebből a szempontból pedig azt mondanám, hogy
        nő volt a bűncselekmény elkövetője.
             – Nő?! – Naya meghökkent, majd zavartan megrázta a fejét; a barna
        tincsei az arcába csaptak. – Maga szerint nő volt az elkövető? Hiszen ez egy
        brutális, és teljességgel erőszakos gyilkosság volt! Nem hiszem, hogy egy nő
        képes lett volna ilyenre...
             – Vannak női elkövetők is, Naya. Bűnözők, gyilkosok, emberrablók...
        Nincs kizárva ez sem.
             – Na, és ha ez egy megtévesztés?
             – Mire céloz? – emelte meg a szemöldökét a nyomozó.
             – Lehet, hogy az elkövető férfi volt, de női parókát viselt, mintegy
        megtévesztés céljából, hogy elterelje a figyelmet a neméről. Így már mindjárt
        másabban kezelnék a gyanúsítottakat. Nem gondolja, hogy ez is valószínű? –
        vetette fel az elméletet a pszichológus. Paul Cooper a homlokát ráncolta,
        majd felsóhajtott.
             – De igen. Van benne valami, aminek igazságértéke lehet, de nem
        mondhatok semmit biztosra. Azt sem tudom még, hányan voltak az
        elkövetők. De nem hinném, hogy valaki egymaga képes volt elkapni egy nőt,
        majd a gyerekét anélkül, hogy gyanút keltett volna.
             – Többen is lehettek, nem?
             – Ha így nézzük, szerintem lehettek legalább ketten. Nem hiszem, hogy
        valaki, egymaga ilyen precízen megtervezett volna mindent, és lett volna
        ideje ennyi mindenre. Bekalapácsolni egy kampót a plafonba, felakasztani
        oda egy hétéves kislány testét, majd megfojtani és felszabdalni az anyját?
        Kicsit sok lenne ez, egyszerre, nem gondolja? Nem beszélve a vallatásról is,
        hiszen sokak szerint Marthát vallatták a halála előtt. Mindezt pedig másfél
        óra alatt... Méghozzá utána eltüntetni minden nyomot. Lehetséges, hogy volt
        valaki, aki a gyilkolásért felelt, valaki pedig az eltüntetésért; együttes
        munkával oldották meg az egészet. De ha a hajszálakat nézzük, akkor egy
        valaki lehetett... Ezt nem tudhatom egyelőre.
             – Mennyire biztos ebben a felvetésben? – Naya úgy itta magába a
        nyomozó szavait, ahogy csak tudta.
             – Semennyire sem. Az ilyen dolgokban – nevezném inkább
        elméleteknek –, nem szabad biztos lenni. Ha az ember biztos valamiben, nem
        igazán figyel oda a körülötte levő dolgokra, és így bukik minden. Mert mi van,


        198
   195   196   197   198   199   200   201   202   203   204   205