Page 197 - A sírból üdvözöl
P. 197

Naya szipogva bólintott.
         – E-emlékszek pár dologra. K-követtek valakik, és... engem akartak. Engem,
         és a k-kisbabámat... apa, megölték őt... megölték a babámat! Autóval
         követtek, és ijesztgettek... Megfenyegettek, hogy... megölnek...
             James Narroway elhúzta a száját, és letörölte a lánya arcán lefolyó
         könnycseppeket. Fájt neki, hogy így kell látnia a lányát, hiszen tudta, hogy
         nem ezt érdemelte. Ennek nem szabadott volna megtörténnie.
         Követték őt, és ijesztgették, ráadásul meg is fenyegették, a végén pedig
         balesetbe sodorták. Kik tennének ilyet? Bizonyára valaki azt gondolta, hogy
         megbosszul egyet s mást neki, és az ostor vége Nayán csattant. Tehát azok a
         valakik valójában neki akartak fájdalmat okozni azáltal, hogy bántják a
         lányát.
             Keményen megszorította a lánya karját, aki erre felszisszent, de nem
         tette szóvá, hogy mennyire is fáj az, ahogy az apja körmei a bőrébe vájnak.
         – Tudod, kik tették ezt veled? Tudod, kik bántottak? Tudsz bármit is róluk?
             Naya hüppögve megrázta a fejét, majd ismét kitört belőle a zokogás.
         – Nem tudok semmit, apa... semmit...
             James erre nagyon dühös lett. Törni, zúzni akart, hogy levezesse valakin
         a mérgét és a keserűségét. Valakinek bűnhődnie kell ezért! Nem hagyhatja,
         hogy az unokája gyilkosai szabadon járkáljanak a városban, nem hagyhatja,
         hogy azok, akik tönkretették a lányát, többé boldogak legyenek. Hogy ezután
         is életben maradjanak. Úgy kell pusztulniuk, ahogy a lánya lelkének egy része
         is elpusztult.
         Ki fogja deríteni, kik voltak, akik bántották őt, és kegyelem nélkül megöli
         őket. Nem hagyhatja annyiban ezt az egészet. Nem hagyhatja magára Nayát.
             – Csss, édesem! Nyugodj meg, jó? Semmi baj, csss! – suttogta, és
         gyengéden homlokon csókolta szeretett gyermekét. A karjaiban tartotta a
         könnyű és törékeny testét, ami vadul rázkódott a zokogástól, és egy
         pillanatra sem engedte el. Aztán pár perc múlva kissé eltolta magától,
         finoman az álla alá nyúlt, és felemelte a fejét. – Nézz a szemembe – mondta,
         majd ahogy a tekintete találkozott a sötét szemekkel, ezt sziszegte: – Nem
         fogom annyiban hagyni ezt. Megölök mindenkit, aki ezt tette veled,
         megértetted? Egyikük sem maradhat életben, kegyelem nélkül megölöm
         mindazt, akinek egy kis köze is van ehhez az egészhez! Megértetted?!
             Naya nagyot nyelt, és bólintott. Persze, hogy megértette. Vágyott arra,
         hogy mindazok, akik bántották őt, fájdalmat érezzenek és szenvedjenek az

                                                                           195
   192   193   194   195   196   197   198   199   200   201   202