Page 192 - A sírból üdvözöl

pillanatban még úgy érezte, hogy a legjobb az lenne, ha mindent megosztana
vele, a másikban már kétségei voltak efelől. Ki is ez a nő valójában? Mit
keresnek most éppen itt, elbújva a könyvtár olvasósarkában? Paul nem
tudott válaszolni ezekre a kérdésekre, ám valahogy mégis azt súgta neki az
a valami, ott, legbelül, hogy megbízhat Nayában. Hogy nem kell kétségek
közt gyötrődnie a bizalom miatt, amit alapból csak kevés ember kapott meg
nála. Hiába, ő nem osztotta csak úgy a bizalomkártyákat, mint egyesek, amit
eredetileg csak érdemre lenne szabad osztani. Paul mindig is ezt csinálta,
ahogy az apja tanította neki, aki szintén rendőr volt, és már tudott erről egyet
s mást, és akinek a szavait a fia vakon követte.
Most azonban mindez feledésbe merült, ahogy belenézett Naya sötét
szemeibe. A nő valahogy... magával a külsejével követelte a bizalmát, és Paul
megadta neki. Még akkor is, ha nem akarta, vagy sokkal inkább nem akarta
belátni. Úgy érezte, ez csak a nőnek előnyös, neki viszont kevésbé. Nem
tudhatta, hogy ha további részleteket árul el a Johnson-ügyről, akkor Naya
neki is szolgálni fog-e némi információval Mrs. Griffitsszel kapcsolatban.
Paul most először rendesen végigmérte Nayát. Hosszasan nézte a
sápadt, ámde csinos arcát, a vörös ajkait, a barna fürtjeit, amik könnyedén és
kissé göndören omlottak le a vállára, a kulcscsontja és a válla vonalát. A
tekintete elidőzött a tiltott részeken is; szemügyre vette a nő melleit, a
vékony derekát... Egyszerűen csodálatosnak találta, majd hogy nem gyönyörű
volt. Erről pedig eszébe jutott, hogy milyen régen nem volt nővel. Talán két
éve? Vagy három?
Zavartan megköszörülte a torkát, és konokul az asztalra meredt.
– Kössünk egy újabb egyezséget – mondta hirtelen. Ebből már előnye is
származhat, nem is kicsi. – Elárulok többet is, mint amennyit szabadna, maga
pedig mindent elmond nekem, amit tud a Kulcsról. Nos?
Naya meglepődött. Palástolni akarta a zavartságát és idegességét,
éppen ezért egyre erősebben vájta a körmét a bőrébe. A vér kiserkent, és
lassan csordogálni kezdett a tenyerébe. Nem törődött vele, hagyta, hogy
lecseppenjen a földre.
– Ez okos húzás a részéről, Paul – állapította meg.
– Valamit valamiért, ebből áll egy egészséges egyezség. Javítson ki, ha
nem így van.
– Tökéletesen így van.

190