Page 188 - A sírból üdvözöl

– Nem fogok, ígérem.
– Még nem tudhatja – sóhajtotta a nyomozó majd lehalkította a
hangját. – Jelenleg még én sem tudom, ki az, aki annyira ártatni akar nekünk.
Vagyis inkább nekem. Ki tudja, hogy az a férfi ott, aki épp egy könyvet
lapozgat, nem pont minket hallgat ki? Vagy az a nő nem éppen annak
dolgozik, aki a bérgyilkosokat küldte ránk?
Naya hátrafordult, és szemügyre vette az érintetteket. Az előbb
megemlített férfi alig pár lépésre állt tőlük, és egy könyvet lapozgatott.
Végigfutotta a sorokat, mintha egy régen elolvasott részt keresne, ami
nyomot hagyott az emlékezetében. Csíkos pólót és farmert viselt, a haját
gondosan oldalra fésülte. Olyannyira elmerült a keresgélésben, hogy észre
sem vette, hogy Naya hosszasan rábámult.
Ezután a nőre siklott a tekintete, aki valamivel távolabb volt tőlük.
Törökülésben ült a földön, az ölében egy könyv hevert, és azt olvasta. Az
egyik kezével a földet piszkálta, a másikkal sietve lapozott. A haja a szemébe
hullott, így Naya nem láthatta az arcát. Mondjuk nem is értette, hogy képes
valaki úgy olvasni, hogy a haja mindvégig a szemében van. Ha tényleg olvas.
– Igaza lehet – motyogta, és visszafordult Paul felé. – Sajnálom.
A férfi megcsóválta a fejét.
– Mindegy már, nem igaz? Jöjjön, inkább üljünk le hátul, ott szinte senki
sincs.
Naya követte a nyomozót az olvasóteremnek kialakított részhez, amit
már teljesen átalakítottak, amióta utoljára itt járt. A fapadok eltűntek, és
jóval több bőrfotel került a helyükre, félkör alakban elrendezve. Középen
kisebb-nagyobb asztalkák voltak, kipárnázott székekkel körülvéve.
Így sokkal hangulatosabbnak tűnt, legalábbis Naya annak érezte, ahogy
leültek egymással szemben az egyik asztal mellé, és letette a könyvet az
asztalra.
– Mit olvas? – kérdezte hirtelen Paul Cooper, a hangja kíváncsi és
érdeklődő volt. Ám mielőtt Naya elkaphatta volna a könyvet, a férfi már
közelebb húzta magához, és elolvasta a címét. Ismét megjelent a szája szélén
az aprócska mosoly. – Annak ellenére, hogy a felmenői dánok voltak, az
ereiben igazi angliai vér folyik.
– Az nem angliai, aki ne kereste volna már...

186