Page 184 - A sírból üdvözöl

újabb kiadások mellé, és tovább ment.
Valamiért megint azt érezte, mintha az apja vele lenne. Hogy ő is
tehetetlenül kóvályog a könyvtárban, könyvek után kutatva, a gondolataiba
merülve... Mint régen, amikor eszeveszetten rohangált a polcok között, és
minden meséskönyvet összeszedett, amit csak talált, hogy aztán este,
egészen éjfélig, a párnák közt elmerülve olvasson az ő drága, egyetlen
kislányának.
Nayának könnyek marták a szemét az emlékektől, de visszatartotta
őket, és nem mutatta, mennyire is fáj a szíve valójában. Inkább csak tovább
járta a polcsorok útvesztőjét.
Ám éppen csak, hogy bekanyarodott egy másik polcsorhoz, Paul Coopert
pillantotta meg. A férfi háttal állt neki, így nem láthatta a mögéje settenkedő
nőt. Sötétkék inget viselt, ami ráfeszült az egyenes hátára és széles vállaira,
amiket Nayának még egyszer sem volt alkalma megfigyelni. Vajon milyen
érzés lehetne megérinteni a hátát? Vagy talán a bőrét? Vajon milyen lehetne,
ha végighúzná a kezét a férfi hátán úgy, hogy közben a bőrébe vájnának a
körmei? Naya hirtelen égő vágyat érzett, hogy hátulról átkarolja és átölelje
Pault. Meg akarta érinteni őt, be akarta szívni az illatát, érezni akarta minden
rezdülését... Bele szeretett volna túrni a dús, barna hajba. Maga sem tudta,
miért érez így iránta, miért érzi ezt a mindent elsöprő vágyat, hiszen alig
ismerte őt.
Halkan közelebb lépett hozzá.
Paul Cooper éppen egy könyvet lapozgatott, és mintha meghallotta volna
Naya könnyed léptét, megfeszült a háta.
– Tudom, hogy itt van, Naya. – A hangja kivételesen nem volt sem megrovó,
sem pedig ideges. Sokkal inkább természetes, a nő nevét pedig könnyedén
ejtette ki, és Naya érezte, hogy egyre jobban megőrül a szíve a mellkasában.
Félt, hogy a nyomozó is meghallja a vad dübörgést.
– Mégis honnan... – kezdte a nő, de sokkal halkabban, szinte suttogva,
ám mégsem folytatta. Már emelte is a kezét, hogy megérintse a férfi hátát,
de az hirtelen megfordult, és már szemtől szembe álltak egymással. Nayának
hátra kellett hajtania a fejét, hogy Paul szemébe nézhessen. Imádta, hogy a
férfi ilyen magas.
– Láttam, amikor nem sokkal utánam bejött, és tudtam, hogy ha meglát,
követni fog; hallottam a lépteit – válaszolt a fel nem tett kérdésre a
nyomozó.

182