Page 187 - A sírból üdvözöl
P. 187

minden rendben van-e, ezért küldtem Samanthát. De úgy látszik, nemcsak
         vigyázott magára, hanem a szája is eljárt.
             – Ne hibáztassa őt érte. Rosszul hazudik, ennyi az egész.
             – Ez pedig veszélybe is sodorhatja magát! Nem akartam, hogy tudja, én
         küldtem Samanthát. Ráadásul most is vigyáznia kéne magára!
             – Be kellett mennie az őrsre. Sürgősnek tűnt a telefonhívása. Ráadásul
         nincs szükségem bébiszitterre sem, de azért köszönöm, hogy gondoskodni
         próbált rólam. Ez igazán kedves gesztus volt.
             Paul Cooper felsóhajtott, és zavartan a hajába túrt. Naya legszívesebben
         odalépett volna eléje, hogy ő is megismételhesse a mozdulatot.
         – Nézze, Naya, így egyáltalán nem könnyíti meg a munkámat. Csak annyit
         kértem, hogy húzza meg magát és csendesedjen el egy időre, ami azt
         jelentette, hogy ne kavarja a port maga körül! Vagyis ne keressen engem, ne
         járjon be az őrsre, és ne kérdezősködjön a Johnson-ügyről, csak egyszerűen
         végezze a saját dolgát, mert nem akartam, hogy baja essen. Az sem előnyös,
         hogy most, itt velem beszélget.
             – Miért nem?
             – Mert ezáltal maga is célpont lett, és mert féltem magát – bukott ki
         hirtelen Paulból. – Nem akarom, hogy miattam belekeveredjen az ügyeimbe.
         Az az ember, aki ránk küldte a bérgyilkosokat, engem akart, ebben biztos
         vagyok. Most pedig nemcsak én, hanem maga is benne van a szarban, és
         nem akarok még több vért a kezemhez ragasztani, mert már így is van elég.
         És mivel nemigen tud megülni otthon, bár egy kis időre, hogy meghúzza
         magát, így jó okom volt Samanthára bízni az épségének felügyelését.
             Naya beharapta az ajkát. Egyrészt idegesítette már a nyomozó folytonos
         aggodalmaskodása, másrészt pedig örült is neki, hogy a férfi törődik vele.
         Ezek szerint jelent neki valamit. Sajnálta, hogy akaratlanul is ennyi
         bosszúságot okozott már neki, de egyszerűen képtelen volt elképzelni azt,
         hogy ő most megtorpanjon, ha már ennyire előrébb jutott az információ
         kiszedésében.
         – Sajnálom, amiért ennyi bosszúságot okozok magának.
             A férfi megrázta a fejét.
         – Csak annyit kell tennie, hogy megfogadja a tanácsaimat, hiszen nem
         öncélból osztogatom. Egyszerűen nem akarom, hogy bajba keveredjen
         miattam.


                                                                           185
   182   183   184   185   186   187   188   189   190   191   192