Page 189 - A sírból üdvözöl

Naya visszavette a könyvet a nyomozótól, és még egyszer szemügyre
vette, mielőtt óvatosan táskájába süllyesztette volna.
Régi kiadás volt, majdhogynem százéves. A lapjai elsárgultak, a gerince több
helyen is megtört, a borítóján elkoptak a betűk, de az aranyozott betűkkel
ráírt cím még mindig csillogott: A Kulcs.
A Kulcs régi legendaként járt-kelt Anglia utcáin. Titokzatos volt,
hátborzongató, és annak ellenére, hogy csak legenda volt, mégis rengetegen
hitték, hogy igaz. Sokan eszeveszetten keresték, és mindent elkövettek, hogy
megtalálják, még a saját vesztükbe is belerohantak, egyetlen eget rengető
kívánságért.
A Kulcs legendájának forrásának időpontja egészen a régmúlt időkre nyúlt
vissza. Állítólag a Nagy Király a halálos ágyán csináltatott egy vaskulcsot. Azt
akarta, hogy ezzel zárják be a kriptájának ajtaját, hogy soha többé ne
lehessen átjutni az ajtón, és senki se zavarhassa meg az Alvó Király álmát. Ám
ha valaki mégis megtalálja a készíttetett Kulcsot, és azzal nyitja ki az ajtót, és
felkölti a sírban pihenő Királyt, annak lehet egy kívánsága. Egy olyan
kívánsága, ami felülmúl bármilyen hatalmat, és ami azon nyomban teljesül,
hogy az illető kimondja azt. A Király a halála után meghagyta, hogy a Kulcsot
rejtsék el, nehogy az ellenség kezébe kerüljön, és elrabolja a Király holttestét
a kívánsággal együtt. A Kulcsot gondosan el is rejtették, de aztán kézről-kézre
járt mindenkihez, akinek valami köze volt a Királyhoz, míg végül egy nap
eltűnt, és azóta soha nem is találták meg. Pletykák, hírek keringtek róla a régi
időkben is, és rengeteg másolatot készítettek róla, valamint könyvek is
születtek a legenda eredetét illetően. Mindez pedig a mai napig járta Anglia
utcáit, hamis ígéreteket suttogva az emberek fülébe. A Kulcsot mindenki
kereste legalább egy ideig-óráig, és úgy tartották, azok a vérbeli angliaiak,
akik minden áron próbáltak a nyomukra bukkanni.
– Ebben egyet értek – bólintott Paul Cooper, és hátradőlt a székben. –
Csak azt hittem, hogy maga... nem hisz az ilyenekben.
– Attól, hogy van nálam egy könyv a Kulcsról, még nem azt jelenti, hogy
hiszek is benne. Kíváncsiságból kölcsönöztem ki – hazudta Naya. Hitt benne,
hát persze, hogy hitt! – Miért? Talán maga soha nem kereste?
– Hogy őszinte legyek, de igen, kerestem. Jó pár évig hobbiként
kutattam utána, aztán feladtam. Nem volt szükségem rá.
– De most lenne, nem igaz?

187