Page 186 - A sírból üdvözöl
P. 186

– Csupán valaki még... említette, hogy rengeteg dolga van, és ezért nem
        volt ideje meglátogatni engem, részben ezért is voltam kíváncsi, hogy miért
        jött ide. Talán köze van a nyomozáshoz?
             – Ó, nem – rázta meg a fejét Paul. – Gondolkodni jövök ide. Néha kell az
        embernek egy kis... kikapcsolódás, hogy így fogalmazzak. Sokkal jobban össze
        tudom szedni a gondolataimat, ha pár percre, esetleg órára megpróbálok
        kizökkenni a hétköznapok gyors üteméből és a munka miatti örökös
        rohangálásból. Itt pedig, úgy érzem, mintha megállna az idő, és mikor
        kimegyek innen, sokkal tisztábban tudni gondolkodni, és általában hamarabb
        rájövök a problémáim megoldására is.
             – Nahát, ez érdekes. Nem hallottam még olyanról, hogy az ember a
        gondolatai miatt jönne ide, nem pedig a könyvekért – mondta kissé
        meglepetten a pszichológus.
             – Miért? Úgy gondolja, a könyvtár nem alkalmas hely a gondolkodásra?
             – Dehogynem. Csupán ide sokkal inkább azért jönnek, hogy más világba
        merüljenek el a betűk által, ne a sajátjukba.
             Paul Cooper elmosolyodott, megszorította a kezében levő könyvet,
        majd elfordult, és gondosan visszahelyezte a polcra. Naya figyelte, amint
        lábujjhegyre áll, és az egyik lábára helyezve a testsúlyát nyújtózkodik, hogy
        elérje a legfelső polcot. Az inge felcsúszott, és látszott egy kis rész a
        napbarnított hasából – Naya alig tudta megállni, hogy ne bámulja azt a
        pontot. Illedelmesen elfordította a tekintetét, majd amint a férfi visszafordult
        felé, újból a szemébe nézett.
        – Na, és maga? – kérdezte Paul. – Hogyhogy itt van? Annak ellenére, hogy
        engem követett...
             – Most dühös, amiért megint nem fogadtam meg a tanácsát, és nem
        húztam meg magam?
             – Nem vagyok dühös, de nem is örülök neki. Veszélyes egyedül járkálnia,
        Naya, nem akarom, hogy baja essen. Ha pedig véletlenül megtámadnák, a
        sebe miatt védekezni sem lenne képes.
             – Éppen ezért küldött rám bébiszittert, ugye?
             A nyomozó arcizma megrándult. Látszott rajta, hogy minden jókedve
        azonnal elpárolgott, és nem szívesen akart erre a kérdésre válaszolni.
        – Jó okom volt rá – mondta végül. – Csupán ellenőrizni akartam, hogy tényleg




        184
   181   182   183   184   185   186   187   188   189   190   191