Page 183 - A sírból üdvözöl
P. 183

James Narroway sármos mosolya.

             Naya most először körülnézett, ugyanis eddig csak maga elé meredt.
         Jobbra Mrs. Lewis íróasztala foglalt helyet, rajta rengeteg könyvvel és a
         felhőkarcolókként tornyosuló papírokkal, társulva egy régimódi
         számítógéppel.
         Balra fekete bőrfotelek kaptak helyet, amik közül csak egyetlen egy volt
         foglalt, a többi üresen és álmosan ásítozott. A könyvtár többi része tele volt
         gondosan elrendezett polcsorokkal, rajtuk az ábécé sorrendben egymásra
         halmozott könyvekkel. Naya tudta, hogy a polcrengeteg mögött van pár
         asztal is és még néhány fotel az olvasók számára.
         Nem voltak olyan sokan, mint ahogy azt várta, de ez éppen kapóra jött neki,
         hiszen könnyebben kiszúrhatta így, hogy merre mehetett a nyomozó. A
         szemével eszeveszetten őt kereste, a tekintete ide-oda járt, de sehol sem
         látta a férfit.
         Megszorította a kezében levő könyvet, aztán palástolva minden fájdalmát
         elindult a könyvtáros asztalához. A cipője minden egyes lépésnél hangosan
         koppant a hideg kőpadlón.
             – Késett, de nem is keveset, Narroway – vetette oda Mrs. Lewis, ahogy
         Naya odaért hozzá.
             – Tudom, és elnézést kérek – szabadkozott a pszichológus. – Elfoglalt
         voltam.
             – Teljességgel megértem. Mindegyik könyvet visszahozta?
             – Még van nálam... néhány. Most csak ezt hoztam, de szeretném még
         egyszer kivenni, ha más még nem kereste. Persze, ha lehetséges.
             – Vigye – morogta a könyvtáros, és sietve intett a karjával, jelezve, hogy
         tehet, amit akar, őt úgysem érdekli már.
             Naya elhúzta a száját, és elfordult az asztaltól. A tekintetével a
         könyvespolcok között járkáló embereket fürkészte. Sehol sem látta Pault,
         pedig nagyon örült volna, ha a férfi minél hamarabb felbukkanna, ugyanis
         érezte, hogy már nem sokáig bírja állva; a sebe ismét égni kezdett a
         fájdalomtól.
         Lassú, határozatlan léptekkel elindult az egyik polcsor felé, és végighúzta az
         ujját a szépen sorba rendezett könyvek gerincein. Találomra lekapott egyet,
         és belelapozott; Dosztojevszkij egyik könyve volt, de a borítója annyira régi
         volt, hogy Naya már nem is tudta kiolvasni a címét. Visszatette a helyére, az

                                                                           181
   178   179   180   181   182   183   184   185   186   187   188