Page 181 - A sírból üdvözöl

A múlt árnyai II.

Naya szokás szerint kíváncsi, és megpróbál minél többet kihúzni Paulból,
miközben nem is sejtik, milyen veszély leskelődik rájuk.
„Nem hiszek a véletlenekben. Pedig ebben a világban sok mindent alapozunk
erre, annak ellenére, hogy minden okkal történik."

Naya megtorpant a könyvtár ajtaja előtt, és nekitámaszkodott a falnak,
hogy egy pillanatra kifújhassa magát. Igyekezett úgy elhelyezkedni, hogy ne
zavarja a többi embert a ki- és bejárásban. A sebe égett a fájdalomtól, és a nő
hirtelen elengedhetetlen vágyat érzett, hogy egy csomag jeget nyomjon rá. A
hasára szorította a kezét, és előre hajolva próbált mélyeket lélegezni, hiszen
még a tüdeje is szúrt.
Amúgy sem akart olyan hamar bemenni, hiszen Paul gyanút fogna, ha
meglátná, ugyanis csak nem lehet véletlen az, hogy ő mindenhol feltűnik,
ahol a nyomozó is éppenséggel tartózkodik. Ráadásul nem akart úgy se
bemenni, hogy közben kapkodja a levegőt, és minden második szava után
nagyokat kell kortyolnia a hűsítő levegőből. És ha be is menne, mit is
mondana Paulnak? Nem csatangolhat csak úgy, céltalanul a könyvespolcok
között, kell legyen valami oka, amiért pont ma, pont most idejött.
Hirtelen eszébe jutott a táskájában meglapuló könyv. Már vagy két
hónapja nála volt, gyakran utána is telefonáltak, de ő egyszer sem vette fel a
telefont, hiszen nem akarta hallani a könyvtáros fejmosását. Egyébként is,
szüksége volt a könyvre, és nem is szándékozta egyhamar visszahozni. Jobb
dolga is volt annál, mintsem a könyvtárba szaladgálni a lejárt határidők
miatt.
A könyvet amúgy is mindig magánál hordta, a táskájában. Nem volt sem túl
nagy, sem pedig túl vaskos ahhoz, hogy ne férjen el a telefonja és a
pénztárcája mellett. Ráadásul alkalomadtán még elé is kapta, ha hirtelen
eszébe jutott egy s más vele kapcsolatban. Most pedig nagyon örült annak,
hogy ez éppen a segítségére lesz, hiszen már okot ad arra, hogy beléphessen
a könyvtárba.
Amint sikerült kissé kifújnia magát, és a fájdalom is alábbhagyott a hasánál,

179