Page 178 - A sírból üdvözöl
P. 178
sebére bökött. – Tudom, milyen érzés, amikor meglőnek valakit, és utána
napokig pokolian fáj.
– Magát is lőtték már meg?
– Igen, de szerencsére a lövedék nem talált el semmilyen fontos szervet,
csak a karomat érte. Próbagyakorlaton voltam, még mikor az első évemet
kezdtem rendőrként, és rossz helyre álltam, így a golyó eltalált. Igaz, nem volt
olyan nagy, de attól még mélyre behatolt, és nagyon fájt. Hetekig nem is
tudtam rendesen használni a karomat.
– Nem lehetett valami kellemes érzés – állapította meg Naya, és most,
hogy ő is átélte ezt, együtt érzett a nővel.
A következő pillanatban hirtelen megszólalt Samantha telefonja.
Gyorsan előhalászta a táskájából a készüléket, majd amint meglátta, ki hívja,
elszörnyedt.
– Csak egy pillanat – vetette oda, és a fogadta a hívást. A vonal túlsó feléről
dühös ordítás hangzott fel, majd a hang hadarni kezdett. A pszichológus
figyelte, amint Samantha arca fokozatosan eltorzul és elsápad. Kíváncsi volt,
ki hívhatta. Aztán a nő hirtelen lecsapta a telefonját. – Vissza kell mennem az
őrsre, most azonnal – mondta fintorogva. – De előbb még hazaviszem
magát.
– Nem szükséges. – Naya kapva kapott az alkalmon. – Ha sietnie kell
akkor nem áll szándékomban feltartóztatni. Inkább fogok egy taxit, és
hazamegyek.
– Nem akarom egyedül hagyni – akadékoskodott Samantha. – Paul nem
örülne, ha megtudná.
– Paulnak nem feltétlen kell megtudnia. És egyébként is, haza tudok
menni egyedül, magának pedig amúgy is dolga van, és sietnie kell – mondta
Naya. Zavarta már, hogy mindenki folyton miatta aggódott. Csak annyit
akart, hogy hagyják békén, és ezzel ki is merült kéréseinek tárháza.
– Nem szívesen megyek el – mondta Samantha, majd a táskájában
kezdett kotorászni, és előhúzott egy névjegykártyát. Leplezett büszkeséggel
nyújtotta át Nayának, mint akinek öröme van abban, hogy átadhat valakinek
egy ilyen fontos dolgot. – Ha hazaér, legalább adjon életjelet magáról, hogy
tudjam, minden rendben van-e. Ezen rajta van a telefonszámom. Lehet, kissé
idegesítő, amiért ennyire aggódok, de a bérgyilkosok után nem hiszem, hogy
teljesen biztonságban van.
176

