Page 178 - A sírból üdvözöl
P. 178

sebére bökött. – Tudom, milyen érzés, amikor meglőnek valakit, és utána
        napokig pokolian fáj.
             – Magát is lőtték már meg?
             – Igen, de szerencsére a lövedék nem talált el semmilyen fontos szervet,
        csak a karomat érte. Próbagyakorlaton voltam, még mikor az első évemet
        kezdtem rendőrként, és rossz helyre álltam, így a golyó eltalált. Igaz, nem volt
        olyan nagy, de attól még mélyre behatolt, és nagyon fájt. Hetekig nem is
        tudtam rendesen használni a karomat.
             – Nem lehetett valami kellemes érzés – állapította meg Naya, és most,
        hogy ő is átélte ezt, együtt érzett a nővel.
             A következő pillanatban hirtelen megszólalt Samantha telefonja.
        Gyorsan előhalászta a táskájából a készüléket, majd amint meglátta, ki hívja,
        elszörnyedt.
        – Csak egy pillanat – vetette oda, és a fogadta a hívást. A vonal túlsó feléről
        dühös ordítás hangzott fel, majd a hang hadarni kezdett. A pszichológus
        figyelte, amint Samantha arca fokozatosan eltorzul és elsápad. Kíváncsi volt,
        ki hívhatta. Aztán a nő hirtelen lecsapta a telefonját. – Vissza kell mennem az
        őrsre, most azonnal – mondta fintorogva. – De előbb még hazaviszem
        magát.
             – Nem szükséges. – Naya kapva kapott az alkalmon. – Ha sietnie kell
        akkor nem áll szándékomban feltartóztatni. Inkább fogok egy taxit, és
        hazamegyek.
             – Nem akarom egyedül hagyni – akadékoskodott Samantha. – Paul nem
        örülne, ha megtudná.
             – Paulnak nem feltétlen kell megtudnia. És egyébként is, haza tudok
        menni egyedül, magának pedig amúgy is dolga van, és sietnie kell – mondta
        Naya. Zavarta már, hogy mindenki folyton miatta aggódott. Csak annyit
        akart, hogy hagyják békén, és ezzel ki is merült kéréseinek tárháza.
             – Nem szívesen megyek el – mondta Samantha, majd a táskájában
        kezdett kotorászni, és előhúzott egy névjegykártyát. Leplezett büszkeséggel
        nyújtotta át Nayának, mint akinek öröme van abban, hogy átadhat valakinek
        egy ilyen fontos dolgot. – Ha hazaér, legalább adjon életjelet magáról, hogy
        tudjam, minden rendben van-e. Ezen rajta van a telefonszámom. Lehet, kissé
        idegesítő, amiért ennyire aggódok, de a bérgyilkosok után nem hiszem, hogy
        teljesen biztonságban van.


        176
   173   174   175   176   177   178   179   180   181   182   183