Page 174 - A sírból üdvözöl

– Nyugalom, Naya. – A hang ismerős volt, felettébb az, csak a nő
hirtelen azt sem tudta, ki a tulajdonosa, míg meg nem pillantotta az ismerős,
kék szemeket.
– Robert – lehelte alig hallhatóan. – Istenem, Robert, hát itt vagy!
Naya megkönnyebbülten felsóhajtott, és megszorította a férfi kezét.
Annyira hiányzott neki a közelsége, és most, hogy Robert itt volt mellette, egy
pillanatra úgy érezte, mindene megvan. Egy könnycsepp csordult le az arcán,
amit a férfi azonnal le is törölt egy zsebkendővel. Nem látszott az arcán sem
öröm, sem megkönnyebbülés amiatt, hogy a szerelme végre magához tért.
Ellenben; megjátszott fájdalom és szomorúság bújt meg a vonásai mögött. Az
arca kemény volt, és látszott rajta, hogy próbál uralkodni magán, nehogy ez a
határozottnak tűnő látszat felbomoljon.
– Annyira féltem – suttogta Naya. – Azt hittem, történt veled valami, és
féltettem a fiunkat is... Követtek valakik, Robert, érted? Engem akartak!
Engem és Sebastiant... És én... én annyira nagyon féltem...
– Tudom – mondta halkan Robert. – Sajnálom, ami veled történt.
– De... hol van a fiunk? Ugye... ugye egészséges? A koraszülés miatt...
történt valami vele? – Naya reménykedve nézett az ágyán ülő férfira, aki
némán maga elé meredt, és megrázta a fejét.
– Sajnálom, Naya, de a fiunk nem élte túl.
A nő úgy érezte, mintha szíven szúrták volna egy késsel.
– Micsoda? – kérdezte remegve. A szavak összefolytak a szájában, alig tudott
beszélni.
– Sebastian meghalt, rögtön a szülés után két órával. Sajnálom. –
Roberten nem látszott, hogy tényleg sajnálná a dolgot. Hiába próbálta
elfojtani, Naya látta a szája sarkában megbújó, aprócska mosolyt.
– Ez most.. valami vicc, igaz? Robert, hol van a fiunk?! Mi lett a
kisbabámmal?! Mondd el, mondd már el! – sikoltott fel váratlanul.
– Meghalt, hát nem érted?! – csattant fel a férfi. – Nem élte túl, nem
tudták megmenteni. Ennyi volt. Meghalt...
Naya hirtelen úgy érezte, mintha ez egy hatalmas tréfa lenne. Hogy
mindjárt előszöknek a kamerások, az orvosok, és elmondják, hogy ez csak egy
vicc volt, mert kíváncsiak voltak a reakciójára, és ez mind belekerül a tévébe.
Aztán pedig az egyik orvos idejön, a karjába adja Sebastiant, a kisfiát, a
szeme fényét...

172