Page 172 - A sírból üdvözöl

Wolf próbál keresztbe tenni neki, Paulnak pedig óvatosnak kell lennie.
Lehetséges az is, hogy kerestek valamit, de az is, hogy mindez bosszú volt,
habár az utóbbit sokkal valószínűbbnek tartom. Valakinek baja volt Harry
Johnsonnal, és megölte a családját. Esetleg Marthával volt gond, ezért
megölték a gyerekét és őt is. De Johnsonéknak nem voltak tartós
konfliktusai, ezt Paul már kiderítette, így megint az előbbi felvetés ugrik fel a
valószínűség listájának elejére. Kereshettek valamit, ami ott volt
Johnsonékni, de nem találták meg, mivel Marthát minden bizonnyal vallatták
a halála előtt. Szó, mi szó, ilyen brutális és jól kidolgozott gyilkosságot én még
sosem láttam. A gyilkosnak, vagy a gyilkosoknak mindenesetre volt eszük.
– Ez nem lep meg. Paul is említette, mennyire precízen megterveztek
mindent.
– Pontosan – bólintott Samantha, majd kissé előrébb hajolt. – Mondok
még valamit, ha nem haragszik; vigyázzon, hogy mit mond vagy tesz
legközelebb az őrsön. Ott még a falnak is füle van, és már egyáltalán nem
biztonságos hely. Nem lehet tudni, ki kinek az oldalán áll, és hogy kinek
milyen szándékai vannak. Kerülje a helyet, ha lehet, és legfőképpen kerülje
David Wolfot! Megértette?
– Megértettem – bólintott Naya, és összegyűrte a kezében levő véres
zsebkendőt. Hát persze, hogy megértette.

* * *

Naya még sosem érezte magát ilyen kábának.
Mintha testileg nem élt volna, csak lelkileg és szellemileg, ám most már
valahogy a gondolkodás is fájdalmat okozott. Minden egyes gondolat olyan
volt, mintha apró tűkkel szurkálták volna az agyát – fájdalmas és kellemetlen.
Mégis úgy érezte, ki kell zökkennie abból a feketeségből, amibe most került,
és amiből nehezen tudott szabadulni. Megpróbálta mozgásra bírni a testét,
vagy legalább megpróbált érezni valamit, de mintha minden érzékszervét
leblokkolták volna valamiféle méreggel, ami most lassan folydogált az
ereiben. Se nem hallott, se nem látott, és ez borzasztóan rossz érzés volt.
Legalább azt akarta tudni, hol van, és mi történik vele.

170