Page 167 - A sírból üdvözöl

– Valóban az – biccentett Samantha. – Paul igazán próbálkozik, hogy
végre túltegye magát ezen, de nem megy neki. Álarcot visel, hogy ne
láthassuk, amint legbelül marcangolja magát emiatt.
Nayának hirtelen eszébe jutott az a fénykép, amit a nyomozó irodájában
való kutakodásnál látott. A pakolás közben vette észre az asztalon levő
képkeretet, benne egy nyolcéves forma kislány képével. Már nem emlékezett
pontosan, hogyan nézett ki, de arra még igen, hogy rendkívül hasonlított Paul
Cooperre.
– Az irodájában, az íróasztalán van egy kép, azon is Sherry van?
Samantha nem reagált azonnal. Csak hosszú percek elteltével bólintott.
– Igen, azon is ő van. Már csak a képek maradtak neki. De inkább ne
beszéljünk erről, nem szeretném a holtak sajnálkozásával tölteni az időmet,
akármennyire is szörnyen hangzik ez az egész. És ha lehetséges, akkor ne
mondja el Paulnak, hogy mindezt tőlem hallotta, és ne is hozza fel ezt a
témát előtte! Ne akarja megtudni, olyankor mikre képes, ha dühös. Ráadásul
tudom, hogy nem szép dolog beleütni olyanba az orromat, amihez semmi
közöm, de kérem, Ms. Narroway, ha úgy alakul a dolog, akkor ne törje össze
a szívét. Azt nem bírná ki.
Naya meglepődött erre a kérésre. Meredten nézett Samanthára, aki
könyörgően pislogott rá. Nem is gondolta volna, hogy az, hogy párszor
találkozott és beszélgetett a nyomozóval, máris azt jelentette másoknak,
hogy kicsivel jobban kötődik a férfihoz, mint kellene.
Kötődött is, ezt nem tagadta, sőt, be kellett vallania magának, hogy
vonzódott a nyomozóhoz, de sosem gondolt bele, hogy talán több is lehetne
kettőjük közt. Nem, Nayának éppen elég dolga volt ahhoz, hogy ilyeneken
töprengjen, vagy egyáltalán eszébe jusson ilyen ostobaság. Neki bőven elég
volt az is, hogy alkalomadtán belecsábul valaki ágyába, aztán pedig reggelre
már ott sem volt. Ez így tökéletesen megfelelt, mintsem hogy lekösse magát
hosszabb ideig valaki más mellett. Többé már nem fogja elkövetni ugyanazt a
hibát, erre megesküdött. Egyébként is, túl sok titka volt ahhoz, hogy ezeket
mással együtt cipelje, vagy hogy megossza valakivel.
– Rendben – sóhajtotta végül, ugyanis nem szándékozott bármit is
kimondani az előbbi gondolatmenetéből. Bár most tegyen lakatot a szájára,
ha máskor nem is tud. – Vigyázok – tette hozzá motyogva, majd belekortyolt
a kávéjába.

165