Page 166 - A sírból üdvözöl

ezért adósságokba keveredett. Nagy viták voltak emiatt, és rengeteget
veszekedtek. Anne egyszer, részegen késsel is neki indult Paulnak... Aztán
Sherry, nem sokkal a nyolcadik születésnapja előtt, csendben és békében
eltávozott az élők sorából. Paul teljesen összetört, akárcsak Anne, de őt már
alig érdekelte valami az alkoholon kívül. A lánya temetésére se ment el.
Aztán elváltak, Anne pedig eltűnt Paul életéből, aki egyedül maradt a
gyászában és a saját fájdalmában. Onnantól kezdve teljesen megváltozott, és
senkit nem engedett közel magához. Eltaszított mindenkit, aki segíteni akart
neki, és olyan lett, amilyen most; rideg, távolságtartó, folyton morgolódó
férfi, akit csak a munkája élteti. Vagy talán már az sem.
Amint Samantha befejezte a mondandóját, hosszú csend telepedett
közéjük. Naya nem szólt semmit, csak meredten bámult maga elé. Bele se
mert gondolni abba, hogy vajon mit élhetett át Paul Cooper. Tönkrement a
házassága, és a saját szeme láttára halt meg a gyereke. Végig kellett néznie,
amint a betegség belülről megemészti a lánya testét, míg a végén nem
maradt belőle semmi, csak egy koporsóba zárt test. Vajon mit érezhetett
akkor a nyomozó? Amint látja, hogy a saját szeme előtt hal meg a gyereke,
miközben a felesége üvegszámra issza az alkoholt. Vajon mire gondolhatott
akkor, amikor ott ált a temetésen, és figyelte, amint eltemetik az ő egyetlen
kislányát? És vajon mit érezhetett akkor, amikor kiment az utcára, és
édesapák ezreit látta, amint a lányuk kezét szorongatják?
Pokoli érzés lehetett. Naya tudta, hiszen átélte mindezt. Neki is meghalt
a fia, utána pedig teljesen összetört. Amikor pedig kiment az utcára, nem
látott mást, csak édesanyákat, akik a gyerekük kezét fogva nevettek. Neki
nem volt kinek a kezét fognia. Akárhányszor csak összezárta az ujjait, csak az
ürességet markolta meg, vagy éppen a tolószék kerekeit szorította teljes
erejéből.
Ebben a pillanatban Naya úgy érezte, hogy végre talált valakit, akit
megérthet, és aki megértheti őt. Hiszen mindketten ugyanazon a dolgon
mentek keresztül, és ugyanazokat a fájdalmakat élték át, igaz, kicsit
másképp.
– Sajnálom – suttogta elgondolkodva. A világért sem mondta volna,
hogy teljességgel átérzi a férfi helyzetét, így csak ennyit tett még hozzá: – Ez
borzasztó.

164