Page 161 - A sírból üdvözöl

kézzel lekínozta magát a lépcsőn. Remélte, hogy az érkezőnek még van annyi
türelme, és megvárja, míg ő kinyissa az ajtót.
Sietve kapaszkodott a kilincsbe, és hirtelen vágta ki az ajtót, mire az ajtóban
álló ijedten összerezzent, Naya pedig meglepetten vette tudomásul, hogy az
ajtóban mégsem Paul Cooper állt, mint ahogy azt várta. A csalódottság
végigsöpört a testén, és hogy ne mutassa ki az érzéseit, igyekezett közömbös
arcot vágni, és végigmérte az érkezőt.
Határozottan ismerős volt neki a nő, csak nem tudta, honnan és miért.
Vele egykorúnak tippelte, de lehet, hogy talán pár évvel még fiatalabb nála.
Gyönyörű és egyben határozott arcvonásai voltak, olyanok, amik nem
adattak meg minden nőnek. Naya pedig valahonnan emlékezett erre az arcra
és a vonásokra is, mintha valahol már látta volna. Sötét tincsek omlottak a
vállára, barna szemére árnyékot vetettek a hosszú szempillái. Fekete
nadrágot és sötétkék pólót viselt, ami tökéletesen kiemelte a nőies idomait.
Naya nagyot nyelt, ahogy végigmérte, és meglepetten kapaszkodott az
ajtóba, ugyanis ismét fájni kezdett a sebe. Úgy érezte, a térde nemsokára
felmondja a szolgálatot, ha még sokat kell álldogálnia. Ám ahogy ismét
szemügyre vette a nő arcát, hirtelen eszébe jutott, hogy hol is látta őt
először; a temető előtt, mikor véletlenül összetörte Mr. Lloyd kocsijának
hátulját. Ez a nő is ott volt, Charlotte-tal együtt. Samantha Cooper volt a
neve, Paul Cooper húga.
A nő látszólag zavarban volt; a szája szélét harapdálva és a kezét
tördelve nézett Nayára.
– Jó napot, Ms. Narroway! Ne haragudjon, hogy zavarom. Nem hiszem, hogy
emlékezne rám, de már találkoztunk egyszer. Samantha Cooper vagyok, Paul
húga. – Tétován közelebb lépett, és halvány mosollyal az arcán Naya felé
nyújtotta a kezét.
A pszichológus vonakodva fogadta el.
– Naya Narroway – mondta bemutatkozásképpen.
– Nagyon örülök – tette hozzá mosolyogva Samantha, majd ő is
végigmérte Nayát. – Gondolom, fogalma sincs, miért zavarom ilyenkor.
Csupán... beszélgetni szeretnék magával pár fontos dologról, ha nem gond.
Tudom, ez így elég furcsán hangzik, hiszen most pihenésre van szüksége,
csak... – A nő elharapta a mondatot.

159