Page 156 - A sírból üdvözöl
P. 156

ezért is rajongott olyan nagyon érte. Imádta őt, és most szégyellte, hogy
        csalódást kellett okoznia neki, akárhol is van most az apja.
             – Igen, megint – sziszegte végül határozottan, választ adva az öreg
        kérdésére. – De ez nem kívánatos téma.
             – Meghiszem azt – horkantott fel Charles Downton.
             – Annyi az egész, hogy van egy seb a hasamon, ami felszakadt az eséstől
        – egészítette még ki az előbbi mondatát Naya, nehogy gyanút keltsen a
        szomszédjában, aki általában elég hamar utánajárt az olyan dolgoknak, amik
        valamiért nagyon is sántítottak számára.
             – Miért nem tud jobban vigyázni magára?
        – Csak nem aggodalmat vélek felfedezni a hangjában? - kérdezte gúnyosan
             Naya.
             – Azt hall, amit akar, de következőleg vigyázhatna magára. Nem akarok
        ennél több időt is elpazarolni azzal, hogy segítek valakinek.
             – Nem igazán emlékszem, hogy a segítségét kértem volna – csattant fel
        a pszichológus, ugyanis kezdte már idegesíteni a szomszédja méretes pofája,
        és modora. – Valójában mit is keresett a házam körül, hogy ilyen hamar
        ideért?
             – Tudja, Ms. Narroway, van, amikor az időseknek nem jön olyan hamar
        álom a szemére, éppen ezért jót tesz egy kis éjszakai séta az agynak –
        magyarázta elmélyülten Charles Downton. – Ráadásul természetes, hogy az
        ilyet valaki mindig elrontja. Hiába, a meghitt pillanatok nem tartanak sokáig.
        – A férfi megkapaszkodott a konyhapultban. – Kötözze újra a sebet – mondta
        aztán. – És ezután komolyan ajánlom, hogy jobban vigyázzon magára.
             – Nincs szükségem a tanácsaira, egyedül is elboldogulok – vágott vissza
        a nő, és a hasára szorította a kezét. A hálóköntös kitartóan szívta magába a
        vért.
             – Nem, nem tud elboldogulni egyedül!
             – De igenis, el tudok! És nem kellenek sem a tanácsai, sem pedig a
        segíts... – A következő pillanatban Charles Downton előre lendült, és Nayára
        vetette magát. A nő meglepettségében sikoltani sem tudott, csak érezte,
        hogy a ráncos ujjak a karjába vájnak, és a férfi másik keze szorosan a szájához
        nyomódik, hogy még véletlenül se tudjon megszólalni. A háta a
        konyhapultnak csapódott, és minden levegő kiszaladt a tüdejéből. Próbált
        megmozdulni, vagy ellökni magától a szomszédját, de az keményen

        154
   151   152   153   154   155   156   157   158   159   160   161