Page 153 - A sírból üdvözöl

A múlt árnyai I.

Naya figyelmeztetést kap, valamint sor kerül egy nagyon fontos beszélgetésre
is, ami sokkal közelebb viszi őt a Johnson ügyhöz.
„Vége a csendnek, és a dolgok elölről kezdődnek. Ami eddig hallgatott, most
sikoltozik."

– Mi a fészkes fene folyik itt?!
Charles Downton mennydörgő hangjára még az ablakok is
megremegtek. A férfi a villanykapcsolón tartott kézzel, a dühtől elvörösödött
arccal nézett a szomszédjára, ám amint észrevette Naya ujjai között kifolyó
vért, azonnal megváltozott az arckifejezése.
– Te jó ég, mi történt? – kérdezte, és azonnal ott termett a pszichológus
mellett.
Naya hirtelen azt sem tudta, mit kéne tennie, vagy mondania, annyira
meglepte a szomszédja felbukkanása. Hiszen Charles Downtonból ki sem
nézte, hogy valaha is betenné a lábát valamelyik szomszédjának a házába. A
férfi amúgy is csak az udvarokon szokott garázdálkodni, hibák után
szimatolva, ám még meghívásra sem lépné át senki küszöbét. Nem mintha
gyakran meghívnák őt valahova, hiszen Charles Downton nem éppen a
jóindulatáról volt híres. Épp ellenben; örökös kötözködőként mindenben és
mindenkiben a hibát kereste, és ha megkapta, azt nem tartotta magában,
hanem kimondta, senkit sem kímélve a kemény szavaktól. Egyébként is, ő
mindig megmondta a magáét, ha érdekelt valakit, ha nem. Legtöbbször pedig
az utóbbi volt érvényben, hiszen mindenki csak legyintett egyet a szavaira, és
folytatta a munkáját.
Most azonban Nayát meglepte, hogy a férfi hirtelen megjelent nála,
ráadásul az éjszaka kellős közepén, bejutott a házába a bezárt ajtó ellenére
is, és megmentette őt attól a kislánytól, akiről fogalma sincs, ki lehetett és
mit keresett itt. Ráadásul ettől az egésztől úgy érezte, hogy mindjárt kiugrik a
szíve, nem beszélve az éles fájdalomról, ami a testébe hasított, valamint a
rengeteg vérre, amelyet felszívott a ruhája, és ami még mindig
megállíthatatlanul folyt.

151