Page 149 - A sírból üdvözöl

elképzelhetetlen volt. Ráadásul a nő azt sem hitte, hogy az apját megölték.
Nem, James Narroway nem áldozat. Ő gyilkos, akit nem tehetnek el
egykönnyen láb alól, aki mindig az utolsó csepp erejéig harcol, és aki imádta
a kislányát. Ó, de még mennyire! Az életét adta volna érte, és azt is tette.
Nayáért halt meg, az ő boldogságáért. És a bosszúért. Mert James Narroway
mindig az első sorba helyezte a bosszút, mert az íze édes volt és
megrészegítette őt. Csak kár, hogy ez okozta a vesztét is, amit Naya a mai
napig nem tudott rendesen feldolgozni. Be sem akarta vallani magának, hogy
a lelkének egy nagyon kis része hitt abban, hogy az apja még él. De ezt is
felírta a képzeletében létező képtelenségek listájára, hiszen lehetetlennek
bizonyult, hogy a férfi életben van, hiszen rendőrök jelentették be a halálát,
azoknak pedig semmi jó nem származik, ha hazudnának egy ilyen dologból.
Naya biztos volt ebben.
Lassan kinyitotta a dobozt. A régi, elrozsdásodott pénzérmék
megzörrentek, ahogy belenyúlt, és két, egymásba kulcsolt jegygyűrű mellől
előhúzta a Listát. A papírlap jócskán megsárgult és meggyűrődött. Az írás
kissé megkopott rajta, de még mindig tisztán kivehető volt a tizenöt név
monogramja. Azé a tizenöt névé, akiknek a tulajdonosai tönkretették Naya
életét. Akik kitervelték és létrehozták a Játékot, akik benne is voltak, és
játszottak. Vele. Akik játékszerként használták őt azon az estén, és még utána
sem hagyták abba.
A pszichológus keze megremegett. A listát még az apja készítette,
rögtön a baleset után. Mondd el, kik tették ezt veled, és én megölöm őket!
Esküszöm, hogy megölöm mindegyiket! Nem hagyom ezt annyiban, Naya,
érted?! Mondd el a neveket! James Narroway pedig mindig betartotta az
ígéretét, és ahogy mást, úgy ezt sem tagadta meg. A nő emlékezett, amikor
zokogva diktálta le azok nevét, akik benne voltak a Játékban, akiket Zac és
Sidony is elmondott. Mert ők is benne voltak, és elárulták neki. Emlékezett
arra is, ahogy az apja a dühtől remegő kezekkel írta le a papírra a
monogramokat, miközben hangosan káromkodott és szidott mindent, ami élt
és mozgott. Esküszöm, hogy megölöm mindegyiket!
És James Narroway megtette, amire megesküdött. Sorra ölte meg
azokat, akik rajta voltak a Listán. Kímélet nélkül, hosszan végezte ki az
embereket, élvezettel okozott nekik fájdalmat, és soha nem kímélt meg
egyetlen egy áldozatot sem. Bűnhődniük kellett azoknak, akik tönkretették az
egyetlen, kicsi lányát, az ő szeme fényét.

147