Page 144 - A sírból üdvözöl
P. 144

Ő is meglepődött, hogy ilyen hamar kiengedték, de dr. Morgan szerint
        az állapota sokat javult, ráadásul a seb nagyon szépen gyógyult az elmúlt
        napok során. A nő borzasztóan örült, hogy végre kiszabadulhat a négy fal
        közül, és a háta mögött tudhatja a kórházat, annak ellenére, hogy az orvos
        szigorúan az orrára kötötte, hogy nem szabad megerőltetnie magát, minden
        nap át kell kötöznie a sebet, ráadásul a következő héten vissza kell mennie
        ellenőrzésre. Naya nem is figyelt a gyógyszerek sorrendjének felsorolásakor,
        teljesen megrészegült a tudattól, hogy elmehet annyi végigkínzott nap után.
        Nem is beszélve arról, hogy Paul Cooper önként felajánlotta, hogy hazakíséri,
        mivel még mindig képtelen volt elfojtani a bűntudatát.
             – Be tud menni a házba? – A nyomozó kérdése kizökkentette Nayát a
        gondolataiból.
             – Igen, azt hiszem – bólintott, majd beharapta az ajkát, és felnézett a
        férfira. Eddig aligha tűnt fel neki, hogy a nyomozó valójában milyen magas,
        ám most teljesen hátra kellett hajtania a fejét ahhoz, hogy a szemébe
        nézhessen. Hosszasan fürkészte a kifejezéstelen arcot, és elcsodálkozott
        azon, hogy valakinek hogyan lehet ilyen gyönyörű és egyben fenséges arca.
        Át sem gondolta a szavait, amikor kimondta őket: – Nem akar esetleg
        bejönni? Megihatnánk egy kávét.
             Paul Cooper szája sarkában apró mosoly jelent meg, mintha csak erre
        várt volna, de azonnal el is komorult, majd a karórájára nézett.
        – Nem szokásom este hatkor kávézni.
             – Akkor teázhatnánk – próbálkozott tovább Naya.
             A férfi felsóhajtott.
        – Ha ennyire ragaszkodik hozzá. Amúgy is oda kell adnom valamit.
             – Micsodát?
             – Majd meglátja. Nos? Be tud menni a saját lábán, vagy segítsek?
             – Be tudok menni – mondta Naya, majd tett egy lépést, ám azonnal
        megbánta, ugyanis éles fájdalom hasított a sebébe, és felszisszent. – A
        francba!
             – Gondoltam volna – mordult fel a nyomozó, majd megragadta Naya
        karját, átvetette a vállán, és félig-meddig bevonszolta a nőt a házba. Naya
        innen már sokkal könnyedebben mozgott. A falban és az ajtókban
        kapaszkodva ment el a konyháig. Kedvesen beinvitálta a konyhába a




        142
   139   140   141   142   143   144   145   146   147   148   149