Page 148 - A sírból üdvözöl

– Apám felől a dédnagymamám dán volt. Őt is Nayának hívták, és róla
kaptam a nevem – magyarázta a pszichológus, majd megkavargatta a kihűlt
teáját. – Nem maga az első, aki megkérdezte ezt. Na, és honnan jött a Paul?
A férfi arca megrezzent.
– Nagyapámtól kaptam. Ő is Paul volt. Amolyan családi hagyományként
öröklődik a név. Apám bátyja is a Paul nevet kapta, de mivel neki nem
született gyereke, így én lettem a következő.
– Ez érdekes – mosolyodott el Naya. Borzasztóan kíváncsi volt arra, hogy
a nyomozónak van-e családja, esetleg gyereke, de nem akarta elrontani a
beszélgetést, így hát inkább nem szólt semmit.
– Mennem kell – mondta hirtelen Paul, és felállt. – Emlékezzen az
egyezség feltételeire. Bónuszba pedig hívhat is, de csak akkor, ha valami nagy
baj történik. Máskülönben nem érek rá minden percben.
Naya most sem tudta visszafogni a mosolyát. Beharapta az ajkát, és
hosszasan fürkészte a férfi arcát.
– Megértettem – bólintott, majd feltápászkodott, hogy kikísérje a nyomozót,
de az addigra már ott sem volt.

* * *

J. N.
A doboz ugyanolyan volt, mint régen. Naya utoljára egy éve vette elő,
ugyanis eddig nem volt szüksége rá, most azonban kellett neki, hiszen a
tartalma miatt nagyon értékes volt számára. Az apjáé volt, aki még a baleset
után adta neki. Ez mostantól a tiéd, Naya. Vigyázz rá. A doboz akkora volt,
mint egy kisebb ékszeres doboz, és fából készült. A fekete festék itt-ott
lekopott már róla, és a színe sem volt olyan sötét, mint amikor Naya utoljára
lefestette. A J. N. monogram ezüstösen megvillant, jelezve, hogy régen ki is
volt ennek a doboznak a tulajdonosa. James Narroway.
Nayának borzasztóan fájt a szíve, akárhányszor csak az apjára gondolt.
Még mindig nem tudta teljesen feldolgozni, hogy a férfi meghalt, hiszen azt
hitte, az ilyen képtelenség. James Narroway sosem halhatott meg úgy, hogy
egyszerűen csak vége, és lezárult minden. Nem, ilyen valósággal

146