Page 151 - A sírból üdvözöl

* * *

Naya csoszogásra és padlórecsegésre ébredt.
Hirtelen fogalma sem volt, hol van, de amint felült, és a hátába hasított a
fájdalom, rájött, hogy elaludt a konyhaasztalra borulva.
– A fenébe – nyögte, amint nyújtózott egyet, és lesimította az
összeborzolódott haját. A dereka borzasztóan fájt a kényelmetlen pozíció
miatt. A kis lámpa még mindig égett, amit Naya még a nappaliból hozott ki,
így láthatta a karóráját, ami éjfélt mutatott. Csupán kereken négy órát aludt.
Felállt, de éppen ekkor kialudt a lámpa, és hirtelen minden sötétségbe
burkolózott. A nő összevonta a szemöldökét, és megpróbálta visszakapcsolni
a lámpát, de az nem működött; bizonyára kiégett. Az ilyen kisebb, asztali
lámpák amúgy sem bírják olyan sokáig. Felsóhajtott, majd az asztalban
megkapaszkodva elindult, hogy felkapcsolja a villanyt, hiszen az orráig is alig
látott. Az utcai világítás pedig ide nem nagyon jutott be, főleg, hogy még az
ablakoknál is el volt húzva a függöny. Ám ekkor ismét meghallotta a padló
recsegését. A régi, korhadt fapadló csak akkor recsegett, ha valaki rálépett,
Naya ezt tudta, hiszen huszonnyolc éve élt itt, ebben a házban. Valaki tehát
itt van, és a hangok alapján éppen a konyha felé tart.
Naya megdermedt. Megmarkolta az asztalt, és visszafojtott lélegzettel
várt. Lehet, hogy az a valaki nem csak egy egyszerű, szegény, utcára
szalasztott tolvaj, hanem fegyvert is tartogat magánál. Ő pedig a seb miatt
nem szállhat szembe vele. Ráadásul még segítséget sem hívhat, hiszen azt
sem tudta, hol van a telefonja. Ám a léptek lassan elhaltak, és a házra ismét
csend borult. Ebben a pillanatban felkapcsolódott az asztalon álló lámpa is,
és a nő a fényben megpillantott valakit.
Egy kislány állt a konyhaajtóban, pont háttal neki. A ruhája meg volt
tépázva, a karján és a lábán nem volt bőr, csupán húscafatok lógtak le a
csontról, és izomszálak álltak ki mindenhonnan. A kislány fejéről csomókban
hiányzott a haj, és látszott az összekarmolászott fejbőre. Azonban a
megmaradt haja szépen be volt fonva, annak ellenére, hogy pár helyen
megtekeredett a fonás.
– Öhm. Hahó? – kérdezte Naya, ahogy tett egy lépést hátra, ám
megbotlott a saját lábában, és hátravágódott.

149