Page 154 - A sírból üdvözöl

– Mondja, mit csináljak? – kérdezte kétségbeesetten Mr. Downton. –
Hívjam a mentőket?!
– Mi? – hökkent meg Naya. Még csak a mentősök hiányoztak neki ma
éjszakára. Dr. Morgan úgy engedte ki a kórházból, hogy a nyakára kötötte;
vigyáznia kell magára. Nem szerette volna viszontlátni ilyen hamar az orvost,
sőt, nem akart még nyolc napot lehúzni a kórházban. – Nem, nem, arra
semmi szükség. Csak... adjon valamit, amivel... elállítom a vérzést!
Charles Downton ide-oda kapkodta a fejét, majd jobb rongyot nem
találva, lekapta magáról a hálóköntösét, és Naya hasához nyomta. Az anyag
azonnal szívni kezdte magába a vért.
Naya felszisszent, majd óvatosan ülőhelyzetbe tornászta magát, és a
szorosan a hasára kötötte a hálóköntöst, hogy elszorítsa a vérzést.
– Oké, oké, minden rendben – suttogta magának, és nagyokat lélegzett. –
Semmi baj, Naya, minden rendben lesz.
– Szeretné, hogy hozzak vizet, vagy valamit? T-tényleg ne hívjak
mentőt? – akadékoskodott tovább a férfi.
– N-nem kell hívnia senkit – mormogta Naya. Igaz, hogy Charles
Downton felbukkanása most az egyszer a hasznára vált Nayának, hiszen a
férfi megmentette őt, de egyszerűen nem tudta elfojtani az iránta érzett
utálatot, ami már évek óta fortyogott a szívében. Nem tagadhatta; Charles
Downton senkinek nem a szíve csücske, és neki sem fog azzá válni, még úgy
se, ha kivételesen nem ártani, hanem segíteni akar. Mondjuk abban sem volt
biztos, hogy a szomszédja segíteni akar neki, ugyanis eddig még sosem csinált
semmit, ami mások javára vált, vagy válhatott volna. Az a férfi egy idióta,
kötekedő vén kecske volt – és ezen a véleményen élt Naya egész
szomszédsága.
Ám vízre most szüksége volt, annak ellenére, hogy minél hamarabb kint
akarta tudni Charles Downtont a házból.
– Azt hiszem... mégis kérek vizet.
A férfi erre korát meghazudtolva felpattant, és máris a csaphoz ugrott,
miközben pohár után kutatott. Pár másodperc után Naya orra alá dugta a
pohár vizet. A pszichológus felnyögött, majd óvatosan megfogta a poharat.
Figyelte, amint a véres keze nyomot hagy a poháron, de nem törődött vele,
csak a szájához emelte, és nagyokat kortyolt a kellemesen hideg vízből,
amitől egy pillanatra úgy érezte, mintha minden fájdalma elmúlt volna.

152