Page 157 - A sírból üdvözöl
P. 157

odaszegezte őt, és nem engedte el még egy pillanatra sem. Közelebb hajolt
         Nayához, és mélyen a szemébe nézett.
             – Szükséged van a tanácsaimra – suttogta az öreg. A hangja aggodalmas
         volt, ám kemények és határozottak voltak a szavai. Mintha már előre
         kitervelte volna, hogy mit fog mondani neki. – Hallod, Naya? Fogadd meg a
         tanácsomat, és vigyázz magadra! Vége a csendnek, és a dolgok elölről
         kezdődnek. Ami eddig hallgatott, most sikoltozik. Megtaláltak, Naya, hát nem
         érted?! Eddig tartott a csend. Ha pedig nem vigyázol, beszippant a
         hangzavar.
             – M-mi?! – nyögte Naya, ahogy Charles Downton leengedte a kezét, és
         ismét levegőhöz jutott. – Miről beszél? Milyen hangzavar? Mire akar célozni
         ezzel?
             – Figyelj rám, Naya, hát nem érted?! – A férfi durván megrázta a nőt. –
         Mostantól vérre megy a játék!
             – Mi a... – Nayának elakadtak a szavai. – Mi ez az egész? Most azonnal
         eresszen el!
             – Vannak nyomok, amiket még nem tüntettek el, és amik előkerültek.
         Húzd meg magad! Mert vérre mennek a dolgok. Mostantól kezdve minden
         vérre megy, Naya! – kiáltotta Charles Downton, és engedett a szorításon. Ez
         éppen elég volt Nayának; durván ellökte magától a férfit, aki szinte
         hátraesett, de sikeresen megkapaszkodott a konyhapultban, és nem dőlt el.
             Naya úgy érezte, mindjárt megfullad. Hirtelen minden olyan
         hatalmasnak tűnt körülötte, és csak ő maradt kicsi – semmit sem nőtt. Nézte,
         ahogy megnyúlnak a konyhabútorok, és a lámpa fényében fürödve hajolnak
         meg, hogy elkapják, és összeroppantsák őt. Charles Downton zord alakja is
         megnőtt, a szeme villámokat szórt, a ráncos arcával és kifejezéstelen
         tekintetével olyan volt, mint egy régi horror film szereplő, aki éjszakánként
         lecsap a kiszemelt áldozataira. Ő pedig ugyanakkora maradt, csak az egyre
         növekvő tárgyakat nézte, miközben érezte, hogy a fájdalom mindjárt
         szétmarja a lelkét és a testét.
             Vérre mennek a dolgok.
         Mostantól ez már nem játék, mostantól nem ő irányít, hanem valaki más.
         Valaki átvette tőle a szerepet, és minden játékszabályt megváltoztatott. Ami
         eddig normálisan működött, most elromlott, és új dolgok jöttek a helyébe.
         Most már ő is bábu lett egy játékban. Ő pedig gyűlölt az lenni, hiszen nincs se


                                                                           155
   152   153   154   155   156   157   158   159   160   161   162