Page 160 - A sírból üdvözöl

miatt, ám a gondolat, hogy erre most nincs ideje, kissé feldühítette. Ráadásul
tehetetlennek is érezte magát, habár tudta, hogy többé-kevésbé otthonról is
menni fog a nyomozás.
Naya felsóhajtott. Hiába aludta át szinte a mai napot is, még mindig
rettenetesen fáradtnak érezte magát. Összecsukta az ölében pihenő könyvet,
és még az sem érdekelte, hogy nem tett az oldalak közé könyvjelzőt, hogy
legközelebb tudja, honnan kell majd folytatnia. A limonádés poharáért nyúlt,
hogy felhörpintse az utolsó korty italt is, ám éppen ekkor kopogtak, és Naya
megdermedt; a keze megállt, félúton a pohár felé. A kopogás
megismétlődött, mire a nő felmordult. Na, tessék; máris megzavarták, pont,
mikor eldöntötte, hogy egész nap pihenni és lustálkodni fog.
Azonban kissé meg is lepődött, hiszen nem várt vendéget, sőt, meg se
fordult a fejében, hogy valaki akár látogatás céljából kopoghat be hozzá. Nem
voltak sem barátai, sem pedig olyan ismerősei, akikből kitelik, hogy
jókedvükből elmenjenek hozzá. Nem hiányzott ő senkinek sem, és ezt tudta
is, éppen ezért nem szokott másokat zavarni, hanem csendben és békében
élte a saját, nyomorult életét. Ám most lehetséges, hogy Charles Downton
jött vissza újból, hogy a nyakára kösse: mostantól minden vérre megy, vagy
esetleg Mrs. Griffits dugta ide azt a nemkívánatos pofáját. Vagy talán Paul
Cooper lehet az, hiszen a férfi amúgy is régen járt nála. Lehet, hogy azért jött,
mert kíváncsi az állapotára, vagy mert végre friss hírekkel szolgálhat. Erre a
gondolatra Nayának azon nyomban elmúlt minden rosszkedve. Ha tényleg a
nyomozó az, akkor most azonnal fogadnia kell, ráadásul nem szabad, hogy a
férfi ilyen nyúzottan lássa őt.
Sietve kikelt az ágyból, majd betántorgott a fürdőszobába, és ránézett a
falon lógó tükörre. A tükörképe karikás szemekkel, fáradt és meggyötört
tekintettel nézett vissza rá. A haja olyan volt, akár a szénakazal;
összeborzolódva terült el a fején, csintalan hajszálak meredeztek mindenfelé.
Az arca sápadt és csontos volt, mint aki napok óta nem evett volna rendesen.
Naya felmordult, ahogy meglátta magát, ám egyben kicsit meg is lepődött a
borzasztó kinézetén. Mintha James Narroway markáns arcvonásai lassan
eltűnnének az arcáról, pedig Naya imádta, hogy mikor tükörbe nézett, az apja
jutott eszébe. Minden szempontból szeretett volna hasonlítani rá, és ez
részben sikerült is neki.
Felsóhajtott, majd megtámaszkodott a kagylóban. Hideg vizet fröcskölt
az arcára, és megigazította az ég felé meredező haját, majd a hasára szorított

158