Page 152 - A sírból üdvözöl

– Ne, ne, ne, ne! – sikoltott fel, amint megérezte, hogy a felszakadt sebből
szivárogni kezd a vér, és a hasára tapasztotta a kezét.
Naya sikított, olyan hangosan, mint még soha. A titokzatos kislány
azonnal mellette termett, így a nő láthatta a szétmarcangolt arcát. Szürke
volt, akárcsak a hamu, és mindenhol vércseppek csúfították el, amik olyanok
voltak, mint a festékpacák. A lány elvigyorodott, így kirajzolódtak a szájából
kiálló izomszálak. Kinyújtotta a kezét, amin nem volt bőr, és meg akarta
érinteni a pszichológus karját, ám az hátrébb tolta magát.
– Ne, ne, ne! – sikította. – Hagyj békén, tűnj el! Tűnj el! Segítség!
A kislány lehajolt Naya mellé, és ellentmondást nem tűrve megmarkolta
a csuklóját, miközben vicsorgott, és a szájából a pszichológus arcára
csepegett a vér.
– A sírból üdvözlöm, Ms. Narroway – suttogta, majd a következő pillanatban
eltűnt, ahogy felgyúlt a villany, és valaki bosszúsan felkiáltott:
– Mi a fészkes fene folyik itt?!

150