Page 147 - A sírból üdvözöl

szinte semminek bizonyultak amellett, ahogy a nő teste kinézett. Mindenhol
húscafatok és ruhamaradványok hevertek, a föld már-már fekete volt a
rengeteg vértől. Mósószeres vízbe fojtották, utána hatvanhárom késszúrást
számoltak meg rajta. De lehet, hogy több is volt.
Naya megborzongott, és szemügyre vette a negyedik képet is, amin
Clarity Johnson volt. A kislány a kötélről lógott le, ernyedt teste ide-oda
himbálózott. Az arca szürke volt, akár a hamu, a karjáról és a lábáról
hiányzott a bőr. Az arcát árnyék övezte, és Naya valamiképp örült, hogy nem
láthatja. Hirtelen csapta le a képeket az asztalra.
– Ez borzasztó – suttogta.
Paul Cooper összepréselt ajkakkal bólintott.
– Ilyennel nem minden nap találkozik az ember. A gyilkosnak igazán egyedi és
utánozhatatlan ízlése van.
– Ki találta meg őket?
– Mr. Johnson bukkant rájuk, miután hazaért a munkából. Beleőrült a
felesége és a gyereke halálába. A rokonok állítólag kérvényezték, hogy
elmegyógyintézetbe küldjék, mert már nagyon nem bírnak vele.
– Egy édesapa elvesztette a szeretett feleségét és az egyetlen
gyermekét. Igazán megérdemelné, hogy megértsék őt – fakadt ki Naya.
– Én is ilyen alapon vagyok. Megesküdtem Mr. Johnsonnak, hogy
megkeresem azt, aki ezt művelte a családjával, így minden erőmmel most
ezen vagyok.
– Ezen alapszik a mi kis egyezségünk is? – kérdezte a nő.
– Valahogy úgy. Apropó, nehogy elfelejtsem figyelmeztetni, hogy ez
nem olyan dolog, amiről mindenkinek szabadon beszélhet. Ha visszahallom
valahonnan, akkor nem lesz jó vége. Ráadásul ne adjon okot rá, hogy
elveszítsem a bizalmamat, ami most kezd csak kialakulni.
– Megígérem, hogy minden rendben lesz, Mr. Cooper – bólintott Naya.
– Paul – javította ki azonnal a férfi. – Szólítson csak Paulnak.
Naya elmosolyodott.
– Akkor csak Paul – mondta. – Magának pedig ezentúl csak Naya.
– Megegyeztünk – biccentett a nyomozó. – Apropó, a nevekről jut
eszembe. Maga nem dán, igaz? Honnan kapta mégis a Naya nevet?

145