Page 141 - A sírból üdvözöl

* * *

Naya elaludt.
Maga sem tudta, hogyan volt képes altató nélkül egyszerűen lecsukni a
szemét és aludni, hiszen amióta a kórházban van, altató nélkül képtelen volt
rendesen pihenni. Most azonban magát is meglepte egy kicsit, amikor
hirtelen felébredt a rémálmából, és tudatosult benne, hogy hol is van
valójában. A fehér fal unottan ásított rá, miközben kékes fehéres árnyak
táncoltak a szeme előtt. Nyújtózott egyet, ám hirtelen éles fájdalom hasított
a testébe, mire felszisszent, és a hasára tapasztotta a kezét. Folyton
elfelejtette, hogy vigyáznia kellene bizonyos mozdulatokkal.
– A fenébe – motyogta laposakat pislogva.
– Minden rendben? – A hang azonnal felébresztette Nayát, és ahogy
felnézett, Paul Cooper nyomozót pillantotta meg az ágya mellett.
Összekulcsolt kézzel, a térdére támaszkodva ült azon a széken, amit nemrég
még Anja vitt oda. Most nem viselt egyenruhát, mint ahogy eddig minden
alkalommal, csupán egy fehér ing volt rajta, ami szorosan simult a testéhez,
és egy fekete nadrág, ami szinte már egybeolvadt a lakkozott cipővel. Aggódó
arccal fürkészte a nő arcát, aki ebben a pillanatban megszólalni sem volt
képes. Nayát eléggé meglepte, hogy a férfi eljött hozzá látogatóba, hiszen
eddig még egyszer sem dugta ide az orrát. Csupán dr. Morgan említette
valamelyik nap, hogy Paul Cooper érdeklődött az állapota felől.
– I-igen, azt hiszem – válaszolt az előbb feltett kérdésre a pszichológus,
majd megigazította a párnáját. – Jobban vagyok.
Paul Cooper megértően bólintott, majd makacsul a takaróra szegezte a
tekintetét, mint aki megelégedett ennyi információval, és többet már nem
kíván beszélni. Hosszú csend telepedett közéjük, amit, úgy látszott, egyikük
sem akart megtörni. Végül a nyomozó megköszörülte a torkát, és felhúzott
szemöldökkel intett egyet a takaró felé.
– Miért vannak vércseppek az ágyneműn? Átázott a kötés?
Naya csak ekkor vette észre a megbarnult foltokat.
– Ó, öhm... csak folyt egy kicsit az orrom vére. – A férfi elhúzta a száját. –
Hogyhogy itt van?
– Miért ne lennék itt? – kérdezett vissza Paul Cooper.

139