Page 175 - A sírból üdvözöl
P. 175

De nem így történt. Senki nem ugrott elő, hogy nevessen egyet az ijedt
         arckifejezésén, senki nem mondta, hogy ez egy vicc, és senki nem adta a
         karjába a kisfiát.
         – Nem – suttogta esetlenül, miközben egyre erősebben szorította a hasára a
         kezét. – Nem, Robert... ez... n-nem igaz... ez... nem történhetett meg! Hol van
         a kisfiunk? Mi történt vele? – Robert nem reagál, csak meredten maga elé
         bámult. – Mi történt a kisbabámmal?! – visított fel hirtelen Naya. – Hol van a
         fiam, Robert, hol van?! Látni akarom! Látni akarom a babámat!
             Naya felzokogott. Idegesen, remegő testtel tépte ki az infúziós csövet a
         karjából, és minden tűt, amit a testébe szúrtak. Megpróbált felülni, de
         megszédült, és a testébe is elviselhetetlen fájdalom hasított, ám mindez nem
         érdekelte. Hangosan zokogva temette az arcát a kezébe. A testét rázta a
         zokogás, a karjából ömlött a vér, miközben úgy érezte, mindjárt elporlad a
         fájdalomtól.
         – A fiam – nyögte reménytelenül. – A fiamat akarom látni!
             – Nyugodj már le, Naya, hallod? Csss! – Robert erőszakosan tolta vissza
         őt az ágyba. – Ezzel semmit sem segítesz magadon. Most azonnal feküdj
         vissza!
             – N-ne, kérlek – zihálta a nő, de nem tudott szabadulni a férfi erős
         szorításából. – Hagyd, hogy... megkeressem... meg akarom keresni a
         babámat, Robert... k-kérlek...
             – Nem keresheted meg, mivel nem él, Naya, fogd már fel. A fiunk
         meghalt! – kiáltotta dühösen az arcába. – És el kell fogadnod. Nekem is fáj,
         hidd el. Nem csak a te fiad volt, hanem az enyém is! Ne tegyél úgy, mintha én
         nem léteznék.
             – Robert, k-kérlek... ne beszélj ilyeneket...
             – Milyeneket? Ne mondjam el az igazságot? – tárta szét a karját a férfi.
         – Ha egy kicsit is vigyáztál volna magadra, akkor most nem kéne lefújjuk az
         esküvőt azért a kurva baleset miatt! És akkor a fiunk is élne!
             – Ne tegyél úgy, mintha az én hibám lenne! – hökkent meg a nő, de
         Robert erre nem mondott semmit. Csak elfordult, és lehajtott fejjel, magában
         átkozódva piszkálgatni kezdte a takarót.
             – Ne haragudj, Naya... de én ezt nem bírom – mondta hosszas hallgatás
         után. – Képtelen vagyok ezzel a gondolattal tovább élni, hogy Sebastian nincs




                                                                           173
   170   171   172   173   174   175   176   177   178   179   180