Page 190 - A sírból üdvözöl
P. 190

A nyomozó arca megrándult.
        – Kecsegtető egy ajánlat a mindent teljesítő kívánság, és ha esetleg tálcán
        kínálnák fel, akkor lehetséges, hogy elfogadnám, de így nem.
             – Ez érdekesen hangzik. Tehát ez magát már nem érdekli? – kérdezte
        Naya.
             – Még mindig nem valószínű, hogy létezik, és hogy van valóságalapja a
        legendának. Mindenesetre nem mondanám, hogy nem érdekel, ez csak egy
        legenda. Egy érdekes legenda, ami hiú ígéretekkel bolondítja az embereket.
             – De attól még sokan keresik.
             – Tudja, kik keresik a Kulcsot? A reményvesztettek, azok, akik már nem
        látják szépnek a világot, és egy kívánsággal széppé akarják varázsolni
        maguknak, és közben megvakulnak; nem látják, hogy mindez alaptalan.
             – Érdekes meglátása van ezzel kapcsolatban – mondta Naya. – Főleg,
        hogy maga is kereste egy időben.
             – Az nagyon régen volt.
             – Mennyire régen?
             – Nem akarok beszélni róla. Habár tudom, hogy ha most azt mondanám,
        váltsunk témát, maga azonnal a Johnson-üggyel jönne, igazam van?
             Naya csúfondárosan elmosolyodott, miközben ujjaival az asztalon
        malmozott, ám a mosolya azonnal leolvadt az arcáról. Máson sem járt az
        esze, csak a gyilkosságon és a nyomon, amit Paul húga árult el neki.
        Samantha többet is elmondott neki, mint amennyit szabadott volna – fontos
        részleteket, amivel sokkal jobban fellendítette Naya érdeklődését, nem
        beszélve az ezernyi kérdésről, ami megfogalmazódott a fejében, és amiket
        most hirtelen nem is tudta feltenni. Fogalma sem volt, hogyan kezdjen bele
        egy ilyen beszélgetésbe, ami nem volt előre megtervezve, hiszen ilyenkor
        teljesen leblokkolt az agya.
             Naya mindig minden beszélgetést előre megtervezett. Elővette a piros
        borítójú noteszét, amit mindig magánál hordott, és lejegyezte a témát, majd
        azokat a kérdéseket és mondatokat, amiket az alkalomhoz illően mondani
        akart, valamint a lehetséges válaszok tárházát sem volt rest lejegyezni.
        Olykor több száz variáció is született egyetlen egy kérdésre, de a nő sosem
        unta leírni őket. Egyszerűen meg kellett tervezze a beszélgetést, másképp
        leggyakrabban halott volt a kérdések szempontjából. Pedig ő imádott
        kérdezgetni, és olyan válaszokat kapni rájuk, amiket hallani akart.


        188
   185   186   187   188   189   190   191   192   193   194   195