Page 191 - A sírból üdvözöl
P. 191

– Nem nagyon tért el az igazságtól – mondta, és Paul szemébe nézett,
         majd azonnal el is kapta a tekintetét. Koncentrálnia kell, hogy jól irányzott
         kérdésekkel még többet kiszedjen a férfiból, ám a csillogó, sötét szemek
         teljességgel eltérítették a témáról és megbabonázták őt. – Találtak valamiféle
         nyomot?
             – Most maga tartozik nekem. Nem emlékszik az egyezségünkre?
             Naya hátradőlt a széken, és összefonta a karját a mellkasán.
         – Hát persze, hogy emlékszem. Csupán nekem sehogy se volt alkalmam
         találkozni és erről beszélgetni Mrs. Griffitsszel, ha érti, mire gondolok.
             – Megértem. De ne felejtse el, hogy én képekkel szolgáltam, míg maga
         semmivel sem. – Paul szeme megvillant, az arca komor volt és rosszat
         sejtető. – Tartozik nekem.
             – Tisztában vagyok vele. – Naya körmei a bőrébe vájtak, feltépve a
         gyógyulófélben levő sebeket a tenyerén, amiket Samanthával való
         beszélgetés izgalmában ejtett. – De gondoltam, ha már itt tartunk, igazán
         elmondhatna nekem még egyet s mást. Már, ha van mit elmondania.
         Cserébe pedig többet kiszedek Mrs. Griffitsből.
             – Jól forgatja a szavakat – állapította meg a nyomozó. – Egyezséget az
         egyezségre halmoz.
             – Ezt nemnek vegyem?
             – Aminek akarja.
             – Tehát nem fog beszélni nekem erről? – A férfi konokul hallgatott, és
         maga elé meredt. A tekintetével követte az asztalba vájt karcolásokat,
         mintha valami összefüggést keresne közöttük. – Hát, ha nem akar, hát nem.
         A húga nem volt ennyire bizonytalan, és habozni sem habozott ennyit.
             – Micsoda? – kapta fel erre a fejét Paul. – Samantha beszélt magának a
         Johnson-ügyről?!
             – Hmm... Nem is tudom. Talán igen, talán nem. – Naya imádott
         játszadozni, de csak akkor, ha ő irányított. A játékszer szerepét már nem
         igazán szerette betölteni.
             – Van egy olyan érzésem, hogy maga a szavak embere, míg én fel sem
         érek odáig – morgolódott a nyomozó. Naya már bánta, amiért
         felbosszantotta; valahogy sokkal jobban tetszett neki, ha a férfi mosolyog.
             Paul hosszasan fújta ki a levegőt, és a nő arcát kezdte fürkészni. Még
         mindig nem tudta eldönteni, hogy megbízhat-e benne, vagy sem. Egyik

                                                                           189
   186   187   188   189   190   191   192   193   194   195   196