Page 221 - A sírból üdvözöl
P. 221

tenyerét, és mégsem hitte, hogy most hazudott neki. Hogy egyszerűen volt
         képe az arcába hazudni.
             – Mi történt? – A kérdése felhasította a csendet, de nem kapott azonnali
         választ rá. Sidony még mindig lesütött szemmel az ölébe ejtett kezét bámulta,
         Zac pedig a falat nézte, mintha hirtelen talált volna valami érdekeset rajta a
         halvány repedéseken kívül.
             – Azt hiszem... el kell mondanunk valamit – suttogta végül Sidony, majd
         felnézett. Gyönyörű kék szeme könnyektől csillogott, de még így is csodaszép
         volt. – De kérlek, ne légy dühös ránk, fogalmunk sem volt, mit csináltunk.
         Hatalmas hibát követtünk el, és nemcsak mi, hanem sokan mások... Napok
         óta mardos a bűntudat, és tudom, hogy nem szabadna, de... meg kell
         tennünk. Muszáj.
             – Mit kell elmondanotok? – Naya szíve felgyorsult, ahogy felváltva
         nézett Zacre és Sidonyre. Egyik se nézett rá. – Valami... rossz dolog? Történt
         valami?
             Sidony letörölt egy kósza könnycseppet az arcáról, majd elfogadta a
         barátjától a feléje nyújtott zsebkendőt, és megtörölte az orrát.
             – Miről van szó?! – sürgette a barátait, mert érezte, hogy majd' szétveti
         az ideg. Egy perccel sem bírt tovább várni.
             – Rólad, és a... balesetről – motyogta Zac.
             Nayának elakadt a lélegzete, és megmarkolta a lepedőjét.
         – Tudjátok, ki tette? Tudtok valamit róla?
             Zac és Sidony összenéztek, aztán Sidony lassan bólintott.
         – Azt hiszem, jobb, ha elölről kezdjük az egészet. – A kezük lassan közeledett
         egymáshoz, majd összekulcsolódott. – És kérlek... hagyd, hogy elmondjuk az
         egész történetet.
             Naya hosszasan nézett rájuk.
         Talán tudják, ki volt az, aki tönkretette őt. Aki megölte az ő kisbabáját. Aki
         meg fog bűnhődni a tetteiért. Bólintott, és izgatottan várta, mit fognak
         mondani neki.
             – A baleseted... estéjén összegyűltűnk – kezdte halkan Sidony. A hangja
         erőtlen és bizonytalan volt. – Mi, Jake, Brian, Samuel, Hannah, Margaret, Lily,
         Henry, Thomas és egy másik lány, Emily. Robert elhívott bulizni a
         Rémfészekbe. Azt mondta, nem árt egy kis szórakozás, mi pedig
         belementünk. Téged direkt nem hívott a baba miatt... Jobb, ha kimaradsz


                                                                           219
   216   217   218   219   220   221   222   223   224   225   226