Page 222 - A sírból üdvözöl

belőle, mondta, nehogy bajod essen, vagy történjen valami. Nem is szólt
neked, hova megy munka után, mert tudta, hogy aggódni fogsz érte, vagy
netalán megjelensz a Rémfészekben, és hazaparancsolod őt.
Buliztunk és jól éreztük magunkat. A többiek ittak, mert Robert fizetett nekik
néhány kört, de azért vigyázott arra is, hogy ne legyenek túlságosan
részegek. Mi is szórakoztunk egy kicsit Zackel. Ecstasyval, meg ilyenek...
Tudod. Semmi túlságosan komoly, csak fel akartuk pörgetni a bulit.
Sidony Zacre pillantott, aki zavartan megköszörülte a torkát.
– Robert egy lánnyal jött, akit nem ismertük. Emily volt a neve. Úgy mutatta
be, mint egy régi ismerőst. Felvetődött bennünk, hogy talán... nos, megcsal
téged, hiszen úgy táncoltak, mintha már régóta... együtt lennének. Pedig
Robert kihangsúlyozta, hogy semmi közük egymáshoz, szóval hagytuk az
egészet. Így sem tudtunk normálisan gondolkodni, az alkohol meg az Ecstasy
teljesen elvette az eszünket, pedig a vak is láthatta volna, hogy valami van
köztük, hiszen Emily úgy csüngött rajta, mint valami pióca.
– Robert ügyelt, hogy senki ne részegedjen le túlságosan. Ő egy kortyot
sem ivott. Aztán egyszer csak fogta magát, és kirángatott minket a buliból,
mert támadt egy jó ötlete. Azt hittük, valami balhét akar csinálni, mint a
legutóbb, és megint bele akar vágni valami őrültségbe, de erről szó sem volt
akkor. Csak simán megkérdezte, hogy akarunk-e egyet játszani, mert Emilyvel
kitaláltak egy baromi jó játékot, ami élvezettel szolgálna mindenkinek. Ha
józanok lettünk volna, lehet, hogy kihagytuk volna, de akkor ott nagyon is jó
ötletnek tűnt. Ki ne akarna játszani egy jót egy buli után? Mindenki belement.
Itt kezdődött a Játék.
– Az egész tervnek az volt a kezdete, hogy megviccelünk téged – vette át
a szót Zac. – Robert szerint ez... jó ötlet, hiszen nemsokára úgy is jön a baba,
és nem lesz alkalmunk hasonlókra. Csak egy egyszerű tréfának tűnt az egész,
semmi másnak, és látszólag Robert is annak szánta. Mi meg szótlanul
rábólintottunk, mert tényleg jónak tűnt az ötlet, hogy elkövessünk egy
ártatlan, baráti szándékú csínyt. Így utólag hülyeségnek tűnik az egész, akkor
sajnos nem az volt. Senkinek nem tűnt fel, hogy mi a tréfa igazi lényege.
Robert azt akarta, hogy ijesszünk meg... Mi pedig megtettük. Játékot akart,
és meg is kapta. Mi irányítottunk, te voltál a játékszer.
– Összesen tizenketten voltunk. Négy autónk volt, és pont elfértünk volna,
csakhogy Robert keveselte. Emily pedig azt mondta, hívjunk fel valakiket
még, akik jönnének és vezetni is tudnak. A többiek részegek voltak, mi Zackel

220