Page 226 - A sírból üdvözöl

tesz Robert, muszáj elmondanunk ezt neked. Jogodban áll tudni, mi történt
veled, és mit tettünk, és hogy ez a mi hibánk is... De... de kérlek, annyira
kérlek, Naya, hogy ne gyűlölj minket ezért! Nem gondoltunk, még csak fel se
fogtuk, mit jelent ez a Játék, és hogy mi volt az igazi célja. Egyszerűen csak...
szórakozásként fogtuk fel. De megbántuk, hidd el, már mindent megbántunk!
És a kisfiad, te jó ég...
– Sidony – szólt csendesen Zac, de a menyasszonya addigra már felállt,
és odasietett Nayához, hogy átölelje, ám az olyan hirtelen kapta fel a kezét,
hogy szinte állon vágta a másikat. Sidony erre megtorpant.
Naya úgy érezte magát, mintha gyomorszájon vágták volna, aztán
kifacsarták volna a testét a lelkével együtt.
Hosszasan nézett Sidony meglepett arcára, amelyen lassan folytak le a sós
könnyek. Kék szeme fátyolos volt, és a megbocsájtás reményének halvány
szikrája égett benne.
Naya nem sírt. Most már nem; elapadtak a könnyei. Nem érzett sem
fájdalmat, sem gyászt, sem pedig szomorúságot. Egyszerűen csak...
kiüresedett a lelke. Hatalmas lyukak tátongtak benne, és az űr olyannyira
nyomta a mellkasát, hogy majd' megfulladt.
Csalódott volt.
Csalódott Zacben és Sidonyben is, és alig hitte el, hogy mindaz, amit
kimondtak, igaz volt, és pont vele történt meg. És hogy mindebben a
szörnyűségben a legjobb barátai is részt vettek. Ők is a Játék részesei voltak.
Azé a Játéké, amiben ő volt a játékszer, aminek a célja az ő és a babája halála
volt. És amit Robert tervelt ki... Az ő szeretett, imádott Robertje. Naya alig
hitte el. A mellkasa sebesen emelkedett és süllyedt, a szíve őrülten dobogott.
– Naya – lehelte Sidony halkan, de Naya megrázta a fejét.
– Ne – nyögte elfúló hangon, és még jobban rázta a fejét; zsíros tincsei
az arcába csaptak. – Ne, ne, ne, ne...
Ezek az emberek tették őt tönkre. Ezek az emberek voltak a kisbabája
gyilkosai. Ők vették el tőle a szeme fényét!
Ránézett Zacre és Sidonyre. Olyan elevenen éltek az emlékezetében az elmúlt
hónapok, mintha minden csak tegnap történt volna. Emlékezett arra, hogy
Sidonyvel milyen lelkesen járt vásárolni, hogy kismama ruhákat vegyenek
neki, hogy Zac milyen büszkén vigyorgott, és szorongatta a barátnője kezét,
amikor Naya bejelentette, hogy babát vár, és arra is, amikor ő mosolygott
boldogan, mikor Sidony kihirdette az eljegyzésüket. Minden szép emléke

224